Könyvében nagyon nyíltan ír arról, hogy ha a szülők szabadon megválaszthatják, melyik iskolába járatják gyermekeiket, akkor az valószínűleg spontán szegregált oktatási intézményeket eredményez. Csökkenti-e ez a Brown-ügy jelentőségét?

A szabad iskolaválasztással kapcsolatos mozgalom egyike a Brown legérdekesebb és legellentmondásosabb következményeinek. Az iskolaválasztás ugyanis nagyon hamar az integráció elkerülésének az egyik legelterjedtebb technikájaként vált ismertté, különösen délen. A szülők elkezdték privát iskolákba járatni gyermeküket, és néhány tagállam adófizetői pénzből támogatta a magániskoláztatást. Ugyanakkor néhány más helyen, mint például Bostonban, Cambridge-ben a szabad iskolaválasztás éppen a faji integrációt segítette a nagy, integrált városi iskolák létesítésének és számos más attraktív programnak köszönhetően. Jelenleg a közoktatási rendszeren belül és sok helyen a részben adófizetői pénzből támogatott közösségi iskolákban (charter school) van lehetőség iskolaválasztásra. Emellett néhány közösségben – az iskolai kuponrendszer miatt – magániskolák is választhatók az állami helyett. Érdekes fejleménynek találom és figyelemmel kísérem a meghatározott identitású diákokat tömörítő iskolák létrejöttét. Ám meggyőződésem, hogy a szabad iskolaválasztás egyik következménye lehet, hogy romlik a különböző társadalmi hátterű diákok együttes oktatásának lehetősége, és így csorbulnak a mögöttes elvi megfontolások.

Beszéljünk a Brown-ügy nemzetközi hatásairól! Ön azt állítja, hogy a Brown az egyenlő oktatási lehetőségek jelképévé vált, és inspirálta a világ más tájain élő szegregált közösségek jogi lépéseit. Ugyanakkor, ahogyan azt az imént említette, az Egyesült Államok újbóli szegregálódása aláásta a Brown-döntés vívmányait. Változott-e külföldön a Brown-döntés megítélése?

Azt hiszem, a Brown továbbra is hatással van a világ más részén élők sorsára, elsősorban a döntés elkötelezett hangvétele miatt, hiszen a faji integráció jelenlegi helyzete Amerikában kiábrándító. Vegyük például a roma gyerekek oktatását a Cseh Köztársaságban, a protestáns és a katolikus északír diákok elkülönítését vagy a fehér és fekete dél-afrikai diákok szegregációját. Ezekben az esetekben az ügyvédek számára az integráció melletti fontos érvet szolgáltat a Brown-ítélet. Persze nemcsak a jogászokat, hanem az elkülönült diákközösségeket vizsgáló társadalomtudósokat is inspirálja a Brown-döntés. Érdekesnek találtam azt is, hogy a cseh, a dél-afrikai és az északír ügyekben eljáró jogi képviselők hivatkoztak a Brown nem szándékolt következményeire, például a fogyatékos diákok és a nem angol anyanyelvű gyermekekkel való iskolai bánásmód eredményeire is. A Brown különféle dimenzói így újra és újra előkerülnek a nemzetközi diskurzusban. Ennek egyik fontos indoka, hogy a fogyatékos és a nyelvi nehézségekkel küzdő gyermekek esetében különösen akut probléma, vajon az integráció vagy a különoktatás biztosítja-e inkább a diákok esélyegyenlőségét az oktatásban.

Könyve végén azt írja, a Brown egyik legfontosabb következménye, hogy szinte mindenki magáénak érzi az ügyet. Még a polgárjogokról egyébként ellentétesen gondolkodók is egyöntetűen helyesnek tartják a döntést. Mit gondol, van-e olyan álláspont, amely helytelenül tartja a Brown-döntést saját nézőpontja fundamentumának?

Úgy látom, a Brown-döntés ikonná vált, ezért az egyes emberi jogi kérdésekben egyébként eltérő nézeteket vallók is próbálnak a Brown népszerűségére építeni. Például az az absztrakt igény, hogy az egyenlő bánásmód teljesen azonos bánásmódot követel, álláspontom szerint gyakran szerencsétlen következményekkel jár. Az eltérő helyzetben lévőkkel való azonos bánásmód ugyanis nem feltétlenül eredményez esélyegyenlőséget. Vita folyik a súlyosan fogyatékos gyermekeknek a többi gyermekkel való közös oktatásáról, s a szemben álló felek egyaránt a Brownra hivatkozva érvelnek. Közéleti diskurzus témája, hogy kell-e külön állami középiskola a meleg, leszbikus és transznemű diákok számára, olyasmi, mint amilyen New York Cityben a Harvey Milk Iskola. Akik ellenzik az ötletet, úgy érvelnek, hogy az ilyenfajta elkülönített oktatás sérti a Brown-döntés alapját adó integráció elvét. Mások viszont azt állítják, hogy az ilyen iskola segíti az oktatási esélyegyenlőséget. Nem hiszem, hogy itt bárki is rosszhiszeműen használná a Brown-döntést, hiszen a közéleti vita éppen azon dilemmák körül forog, amelyek a Brown-döntésben is megjelentek.

Az amerikai Legfelső Bíróság legutóbbi, iskolai integrációt érintő Parents Involved döntésében a kilenctagú testületben öt bíró hiába értett egyet azzal, hogy legitim kormányzati cél az iskolai oktatásban részt vevők sokszínűségének fenntartása. Egyikük, Anthony Kennedy ugyanis az adott ügyben a faji integrációs program leállítása mellett voksolt, és párhuzamos indokolásában szűkítette a sokszínűség elérése érdekében igénybe vehető eszközök körét. E döntést követően milyen jövőt jósol az iskolai sokszínűségi érvnek?

Érdekes látni a Parents Involved döntés árnyékában tevékenykedő közösségi csoportokat és jogászokat. Bírósági jóváhagyást szereztek például a Berkley iskolarendszer számára, amely a szomszédságokat, vagyis a lakóhelyi környezetet tekinti az iskolai beiratkozás alapjának. Itt a szomszédságok eltérő etnikai összetétele inspirálta az iskolákat arra, hogy ezeket vegyék alapul az iskolai beíratáskor. E megoldás ugyanis összeegyeztethető Anthony Kennedy párhuzamos indokolásában foglaltakkal. Az iskoláknak tehát továbbra is legitim célja a sokszínű oktatási környezet kialakítása. Az etnikailag sokféle osztályok létrejöttének érdekében megfontolt lépések tehetők, egészen addig, amíg nem kizárólag a diák etnikai hovatartozása alapján dől el az iskolai feltétele. Persze más iskolarendszerek is vannak, amelyek próbálnak megfelelni a Legfelső Bíróság említett döntésében foglaltaknak, és Kennedy véleménye még ahhoz is mozgásteret biztosít számukra, hogy bizonyos esetekben kifejezetten az etnikai hovatartozásra tekintettel döntsenek. Emiatt nem gondolom, hogy a döntés a sokszínű iskolai oktatás végét jelentené.

Mit gondol, az iskolai integrációval kapcsolatos milyen nagy ügyek várhatók a jövőben a Legfelső Bíróságtól?

A lányokat és fiúkat elkülönítve oktató intézmények ügye biztosan ilyen. Egyre több fiú- és leányiskolát tart fenn adófizetői pénzen a közoktatási rendszerünk. Még a jogászok számára is zavart okoz, hogy ezen iskolák kapcsán hogyan értelmezhető az a követelmény, amely szerint megfelelő alternatívát kell kínálni a másik nem képviselői számára. Ezt a kérdést 1996-ban nyitva hagyta a Unites States versus Virginia ügy, és azt gondolom, ezen a téren további jogi lépések várhatók szövetségi szinten. Nagy valószínűséggel az eset még a Legfelső Bíróságig is eljuthat.