Kedves Ronald Dworkin!

Örülünk, hogy újra itt van velünk a Közép-európai Egyetemen.

Pontosan 15 éve annak, hogy először tartott nyilvános előadást ebben a teremben, a Politikatudományi Tanszéken tartott rövid kurzus lezárásaképpen. A gyűlöletbeszéd kérdéséről beszélt – arról, hogy mit kezd vele egy politikai közösség, ha komolyan veszi a szólásszabadságot. Előadása időben egybeesett egy elhúzódó nyilvános vita kezdetével, melyet itt Magyarországon a szólásszabadság értékéről és határairól folytatunk egymással. Nagy szerepet játszott e vita struktúrájának meghatározásában.

Mostani látogatása, melyre az adott alkalmat, hogy tíz éves a CEU Filozófia Tanszéke, egy másik nyilvános politikai vitával esik egybe. Ez a vita a magyar demokrácia jövőjéről szól.

Az 1989 utáni köztársaság válságának idejét éljük. E válság önmagában nem új fejlemény. Alkotmányos rendszerünk eróziója legalább tíz éve zajlik. De ijesztő erejű lökést kapott a múlt évi országgyűlési választásokon. A baloldal összeomlása példa nélküli többséghez juttatta a kormányra került pártot. E többség birtokában a kormány nekirontott az alapvető jogoknak, a jogállamnak és a hatalmi ágak alkotmányos elválasztásának.

Az események kimenetelét a politikai arénában zajló küzdelmek fogják eldönteni, nem filozófiai viták – ha mégoly zsúfolt teremben zajlanak is. A filozófiai érvelés mégsem céltalan: segít megértenünk, hogy mi is a politikai küzdelem tétje. S maga a politikai küzdelem is részben arról szól, hogy ki határozza meg, hogyan értelmezi a tétet a választópolgárok közössége.

Azt mondják: a demokrácia nem egyéb a többség uralmánál. Demokráciában a végső szót minden kérdésről a többség mondja ki. Nem kell rokonszenveznünk a döntésekkel, melyeket a többség választott képviselői útján hoz, de ezek legitim döntések, és a többség akaratánál magasabb legitimációs mérce nem létezik.

Felettébb népszerű nézet ez, nemcsak Magyarországon, hanem máshol is. A tudomány világába is utat talált. Gondos elemzést és komoly választ kíván. Világos képet kell alkotnunk arról, mi okunk van rá, hogy értékesnek tartsuk a demokráciát, milyen tulajdonságok tesznek egy rendszert demokratikussá, és hol a többségi döntések helye az olyan rendszerben, melyet méltán nevezünk demokratikusnak.

Ezek különböző kérdések, de nem függetlenek egymástól. Egyetlen kérdés különböző, egymástól elválaszthatatlan vetületei.

Ez a kérdés így szól: Mi a demokrácia?

Ronald Dworkin, Öné a szó.