A „Jogállamiság Európai Unión belüli megóvására szolgáló keret” volna az a régóta vágyott eszköz, amely lehetővé teszi az EU számára, hogy a tagállami demokratikus deficittel hatékonyan szembeszálljon? Igen is, meg nem is.

A szélsőjobboldali Arany Hajnal párttal szembeni görög kormányzati fellépést követően újra előttünk az aggasztó kérdés, amely látszólag eltűnt a hidegháború végén: antidemokratikus pártoknak van-e helyük a liberális demokráciákban?

Még egyszer az uniós demokráciavédelem kérdéséről. Jan-Werner Müller a Verfassungsblog.de oldalon megjelent cikkének szerkesztett, rövidített verziója.

Az EU a „koppenhágai kritériumok” alapján dönti el, hogy egy állam elég demokratikus-e ahhoz, hogy a csatlakozási tárgyalásokat megkezdje. A jövőben egy ún. Koppenhága-bizottság felügyelhetné a kritériumok csatlakozás utáni érvényesülését.

Az utóbbi időben többen is felvetették, hogy az EU-nak komolyabb érdeklődést kellene mutatnia azon tagállamainak belső politikai helyzete iránt, amelyek a demokrácia illiberális formái vagy egyenesen az önkényuralom felé sodródnak. Az aggodalom közvetlen kiváltója ezúttal Magyarország, ahol a hivatalban lévő kormány aláássa a jogállamot, és leépíti a fékek és ellensúlyok rendszerét.

Mostanra világossá vált, hogy Németország nemcsak az eurózónában kormányoz, hanem egész Európában. Korábban véget nem érő viták zajlottak a német identitásról, folyamatos disputa tárgya volt, hogy mit is jelent németnek lenni. Ugyanakkor külpolitikai szempontból a háború utáni NSZK és később az újraegyesült Németország teljesen kiszámítható volt: sosem a Nyugattal szemben határozta meg magát, mindig a több Európáért küzdött. Ma azonban más a helyzet: a „berlini köztársaság” identitása nagyon stabil, miközben láthatóan zavarodott a külpolitikai kapcsolataiban.