Cikksorozatunk harmadik befejező részében olyan zenei irányzatokkal foglalkozunk, amelyek fogadtatását ugyan egyértelműen etnikai kötődésük határozza meg, azok hagyományos értelemben mégsem számítanak „cigányzenének”.

Folytatódik cikksorozatunk, amely a cigányság, a zeneiség és az identitás viszonyának változásait követi nyomon. A második részben megnézzük, milyen zenei irányzatok alakultak ki az ún. autentikus roma népzenéből, és ezek milyen új cigány pozíciókat jeleníthetnek meg.

Háromrészes cikksorozatunk a cigányság, a zeneiség és az identitás viszonyának változásait követi nyomon egy Borsod megyei falu cigánytelepének zenei ízlésvilágán keresztül.

A köznyelv „elcigányosodott falunak” nevezi, amikor a kisebbségi-többségi pozíciókban különös, sokszor felkavaró változás áll be: a „cigányság” számszerű többségbe kerül.

Milyen az a falu, ahol a cigány–magyar különbségtétel nem formál a „magyarból” és a „cigányból” két egymásnak feszülő vagy alá-fölé rendeltségben élő egységet? Kis magyar szociográfiai riport.

A cigány–magyar különbségtételnek jelentős szerepe van a magyar falu viszonyainak alakításában. A Gyöngyöspata név jelképezi, hogy ez hová vezethet. Egy borsodi település sorsa viszont más tanulságokra is rávilágít.