Az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook-csoport tüntetéssorozata karakteres protestmozgalommá nőtte ki magát. Korántsem világos ugyanakkor, hogy megmarad-e annak.
Miközben a kormány az állampolgárok bizalmára és az abból táplálkozó fogyasztásnövekedésre alapozza gazdaságpolitikáját, intézkedéseivel éppen ezek ellen hat.
A nyilvánosságra került dokumentumok szétfeszítik a sajtó műfaji kereteit. Értelmezésük újszerű kihívásokat és lehetőségeket rejt magában. Szokatlan perspektívából láthatjuk önmagunkat.
A norvégiai tömeggyilkosság és az angliai fosztogatások látszólag egymástól független események, ám valójában mindkettő a késő modernitás patológiájaként értelmezhető.
Az EU-elnökség egyik tanulsága, hogy a kormányfő összeegyeztethetetlen szerepeket játszik párhuzamosan. Ezzel ellehetetleníti a párbeszédet. A kommunikáció feltétele ugyanis, hogy a kimondott szó komolyan vehető.
A társadalom és a politika viszonya alapvetően megváltozott. Erről azonban egyelőre nem látszanak tudomást venni a hazai pártok, holott a dogmatikus világértelmezés meghaladása stratégiai előnyt jelenthet.
A húsvéti alkotmányozással lezárult a Fidesz kormányzásának első szakasza. Kérdés, hogy a kialakult politikai térben milyen lehetőségei vannak a kollektív cselekvésnek, különösen a civil mozgalmaknak.
Az atomenergia felhasználásának kérdése túlmutat a környezetvédelmen. A mérleg egyik serpenyőjében önmagunk elpusztításának racionálisan felfoghatatlan kockázata áll, a másik serpenyőben pedig a modernitás eszményei.
A szabadság és a testvériség iránt elkötelezett Magyarországon nemcsak üres szónoklatokra kerülne sor március 15-én, hanem felelős tettek bejelentésére is. Mondjuk a líbiai szabadságharc menekültjeinek megsegítésére.
Az ironikus közbeszéd hagyománya tovább él a hazai sajtóban. A filozófusok elleni hadjárat vitájának tanulsága, hogy a humoros perspektíva nem helyettesítheti a morális kritikát.
A heves külföldi bírálatok nyomán a miniszterelnök elfogadta, hogy a médiatörvény ügyében alá kell vetnie magát az Európai Unió döntésének. Kecskére bízta a káposztát?
A radikális pártok térnyerése európai jelenség. A háttérben részben generációs hatások és elismeréshiány áll. Vajon a demokratikus többség mindent megtesz-e az elismerésért, hogy megelőzze az erőszakot?
Heves kritikát váltott ki jobb- és baloldalon az Alkotmánybíróság korlátozása. A kormánykoalíció azonban nem állt el tervétől, és a héten várhatóan megszavazza az alkotmánymódosítást. Mit lehet ilyenkor tenni?
Az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítése a mérlegelési képesség hiányát mutatja. Ez a beállítódás azonban szétfeszíti a konszolidált jogállam kereteit. Nem lehet egyidejűleg fenntartani a forradalmi dinamikát és az alkotmányos berendezkedést.
Az iszapkatasztrófa önmagán túlmutató sorsesemény. Hogy miként kezeljük, hosszú távon meghatározza identitásunk. Monodráma vagy demokrácia? – ez itt a kérdés.
A diákok parlamenti szerepjátéka és az árnyékszavazás innovatív európai ötletek. A hazai gyakorlat csupán az ismeretközvetítésre korlátozódik, a diákönkormányzatok pedig nem veszik komolyan a demokratikus működést.
A rendszerváltás idején létrejött politikai pártok egymás ellenében fogalmazták meg a társadalmi integrációról szóló elgondolásaikat. Az egyik oldal a modernizáció intézményi feltételeit hangsúlyozta, a másik a nemzeti identitásra épít.
A társadalmi integráció Kádár-rendszerből örökölt problémáinak kezelése minden kormány számára kihívást jelent. A Fidesz a nemzeti egység megteremtésével kísérletezik. Szociológiai értékelés.
Az internetről sokan gondolják, hogy demokratizáló hatása van. Nemzetközi vizsgálatok empirikus eredményei azonban ezt nem erősítik meg. Mi áll a jelenség hátterében?
A választók többsége nem érzi problémának, hogy a kormányerők szisztematikusan leépítik a demokratikus politikai berendezkedést. Ennek meghatározó oka, hogy hétköznapi formális viszonyainkat olyan öntudatlan beidegződések szervezik, amelyek a Kádár-rendszer elnyomása miatt jöttek létre.