Ahogyan azt megszokhattuk, a felvételi jelentkezés határideje idén is február közepe. Eddig kell kikalkulálnia az érettségizőnek, hogy vajon pontszámai alapján melyik felsőoktatási intézménybe pályázhat eséllyel.
A felvételi pontszámok összeszámolásakor az addigi tanulmányi eredmények 100 pontot jelenthetnek, és további 100 pontot eredményezhet az érettségi vizsgaeredmények átlaga. Ezenfelül úgynevezett többletpontok járnak például az emelt szintű érettségiért (40–80 pont), a nyelvvizsgáért (28–40 pont), sakkolimpián és egyéb sportversenyen való jó szereplésért (8–16 pont), valamint az országos középiskolai tanulmányi versenyen elért 1–30. helyezésért (20–80 pont). Jogszabály alapján többletpontot kap továbbá „előnyben részesítés” címén a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű jelentkező (20–40 pont).
A felsőoktatási törvény szerint elérendő cél a hallgatói esélyegyenlőség szempontjainak érvényesítése, ezért felhatalmazza a mindenkori kormányt arra, hogy támogató intézkedésekkel segítse a hátrányos helyzetben élő, a fogyatékos és a gyermeküket otthon gondozó jelentkezőket. Ennek megfelelően egy 2006-os kormányrendelet előírta, hogy családi körülményei vagy szociális helyzete miatt jegyzői védelem alatt álló vagy állami gondozott jelentkező – hátrányos helyzetére tekintettel – automatikusan négy pluszpontot kapjon a felvételin. 2008 januárjától, a pontszámítás változásával, a többletpontok száma is huszonötre emelkedett. További pluszpontot kapott a halmozottan hátrányos helyzetű felvételiző. Ötven-ötven többletponttal indult a fogyatékossággal élő és a megszületett gyermekét otthon nevelő szülő.
A jogszabály alapján járó többletpontok juttatásával többen nem értettek egyet. 2007-ben például az akkori ellenzéki országgyűlési képviselők e rendelkezés megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól. Érvelésük szerint „meghatározott előnyök biztosítása sérti a művelődéshez való jogot, mivel a jogalkotó a képesség helyett más szempontokat vesz figyelembe”, ráadásul az „előnyben részesítési” szabályok kedvezményezettjei azok hátrányára kerülnek be a felsőoktatási intézményekbe, akik egyébként magasabb felvételi pontszámot érnének el, így ez őket diszkriminálja.
Tavaly az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította, és megállapította, hogy a többletpontok biztosításával a jogalkotó célja az egyenlőség részét képező, az alkotmányban külön is kifejezett esélykiegyenlítés előmozdítása volt. A szabályozás tehát nem a többi jelentkezőt diszkriminálta, hanem a – felsőoktatás szempontjából – indokolatlanul hátrányosabb helyzetben lévőket támogatta. A határozat ugyanakkor jelezte, hogy a többletpontok rendszerének kialakítását oktatáspolitikai kérdésnek tartja, amelynek szabályozása az alkotmány keretei között a kormány feladata (635/B/2007. AB határozat).
A kormányzat élt is e felhatalmazással. A most érvényes szabályok alapján már kevesebb, mindössze 20 pontra jogosult a hátrányos helyzetű jelentkező. További 20 pontot kap a halmozottan hátrányos helyzetben lévő, ha szülője alacsony végzettségű, vagy ha tartós nevelésbe vették. A fogyatékossággal élők 40 pontra jogosultak, és ugyanennyi jár a gyermekgondozás miatt otthon maradónak. Érdemes megemlíteni, hogy a hátrányos helyzetért, fogyatékosságért, gyermekgondozásért összesen legfeljebb 40 többletpont adható.
Az alkotmány szerint az államnak hátrányos megkülönböztetés nélkül kell biztosítania a művelődéshez való jog gyakorlását lehetővé tevő szervezeti és jogszabályi feltételeket úgy, hogy a felsőfokú oktatás minden megfelelő képességű személy számára elérhető legyen.
A képesség fogalmában viszont nincs egyetértés a többletpontok támogatói és elutasítói között. Az elutasítók kizárólag a saját érdemeken és teljesítményen alapuló szelekciós mechanizmus hívei. Egy olyan meritokratikus rendszeré, amely megkeresi azokat, akiket a legjobb képességűnek tart, majd bőségesen megjutalmazza őket.
Igen ám, csakhogy az így felfogott jó képesség megszerzése, ahogyan azt az Európai Bizottság is megfogalmazta, igen költséges, ezért csupán kevesen részesülhetnek ebben a szerencsében: „a felsőoktatás továbbra is a jó társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező csoportoknak, illetve a felsőoktatási diplomával rendelkező szülők gyermekeinek kedvez”. Az egyéni képességek nagyon sokfélék, és azokat szerteágazó körülmények (például az otthoni környezet, a szülők társadalmi, anyagi helyzete, genetikai adottságok) befolyásolják. A meritokratikus szemlélet nem reflektál ezekre a körülményekre, csak az addig elért tanulmányi eredményre.
Az egyetemi felvételi vizsgákon a hátrányos helyzetű és a fogyatékos diákok pluszpontjai fontos jelzést küldenek az érintetteknek és a társadalomnak. Azt üzenik, hogy az állam tudatában van az e diákokat folyamatosan sújtó igazságtalan társadalmi hátránynak, s ennek csillapítására (nem lévén más mód) a megkülönböztetett állami támogatás eszközét alkalmazza.
Ugyanakkor a többletpontok jelenleg is érvényben lévő rendszere megkerüli annak kimondását, hogy a jelentős hátrányból induló roma diákok felsőfokú tanulmányait segíti, mert csupán rászorultsági alapon támogatja a diákok felsőoktatásban való részvételét. A hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű jelentkezőkre vonatkozó törvényi definícióba azonban nem fér be minden roma származású személy. Pedig egy roma diáknak a magyar politikai közösségen belüli életével kapcsolatos tapasztalatai és kilátásai nem hasonlíthatók össze a hozzá hasonlóan nehéz anyagi körülmények között élő nem roma társának élményeivel és lehetőségeivel. A támogatandó csoport megnevezését pedig nem válthatja ki annak semleges körülírása. A semleges megfogalmazás megengedi a szabály alóli kibújást, mert elhallgatja, hogy kik a támogatás kedvezményezettjei. Ráadásul éppen azzal az előítélettel nem veszi fel a harcot, amelynek leküzdését célul tűzi ki. A többletpontok bevezetésekor nem lett volna szabad megkerülni annak kimondását, hogy mindenekelőtt roma tanulók felsőoktatásba segítése a cél. Most azonban az a tét, hogy ez a szociális segítésként megjelenő félmegoldás a magyar jogrendszer része marad-e.
A többletpontos rendszer eljelentéktelenítése sajnos már az előző kormányzat idején megkezdődött. Egy 2010. áprilisi kormányrendelet alapján 2012-től lép életbe az a szabály, amely alapján alapképzésre, egységes, osztatlan képzésre csak az a jelentkező vehető fel, akinek az emelt szintű érettségiért járó többletpontokkal együtt, de más jogcímen (például a hátrányos helyzet miatt) adott többletpontok nélkül számított pontszáma eléri a 240 pontot. Ez azt jelenti, hogy egyre súlytanalabbá válik az állami segítés, és továbbra is diszkreditálva marad egy sor olyan adottság és élettapasztalat, amely nem kevésbé fontos az emberi boldogulás szempontjából, mint például a középiskolai matematikai érdemjegy.