Mint ismert, egy fiatal nő 2007 májusában azzal fordult a rendőrséghez, majd az ügyészséghez, hogy hajnalban a Múzeum körúton egy közúti ellenőrzés során az őt igazoltató rendőrök átültették a rendőrautóba, majd elvitték egy sötét utcába, ahol ketten megerőszakolták, majd hazakísérték és még elkértek tőle húszezer forintot.
A nagy vihart kavart ügyben az ügyészség megszüntette a nyomozást a rendőrök ellen, azaz a vádhatóság nem látta indokoltnak, hogy az eljárás a bíróságon folytatódjon. A Társaság a Szabadságjogokért kezdeményezésére ekkor jött létre egy független szakértői bizottság, amely azt állapította meg, hogy az eljárás egésze ugyan nem volt törvénysértő, de az egyes eljárási cselemények alapján megkérdőjelezhető az eljárás tisztességes volta, és súlyos kételyek merültek fel azt illetően, "hogy a hatóságok valóban pártatlanul, a szakmai szabályok maradéktalan betartásával jártak-e el az ügyben". Példaként felhozták, hogy a feljelentést követően a fontos nyomozati cselekményekre jelentős késéssel került sor (a térfigyelő kamerák lefoglalása a feljelentés után több héttel, az érintett rendőrök beazonosítása tíz nappal, ruházatuk lefoglalása két héttel történt meg), a kirendelt szakértői bizonyítás elfogult volt, az ügyészségtől vagy a szakértőktők származó egyes iratok hamarabb jutottak el a nyilvánossághoz, mint a sértetthez, a szolgálati hely elhagyása miatt külön folytatott eljárásban a rendőrök olyan iratokhoz jutottak, amiket az erőszakos közösülés ügyében még nem ismerhettek volna meg. Ezekre a felvetésekre mondta azt az egyik rendőr ügyvédje, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog csakis a bíróság előtt érvényesül, a nyomozás során nem, ráadásul az kizárólag a vádlottakat illeti meg és nem a sértetteket.
A bírósági eljárásnak többek között erre is választ kellett adnia. Az elsőfokú bírósági eljárás nem orvosolta a nyomozás hibáit (persze volt, amit már nem is lehetett), sőt még rá is tett néhány lapáttal. Figyelmen kívül maradt például, hogy a kirendelt szakértő a rendőrök ártatlanságának legfőbb bizonyítékáról, a kamerafelvételről a bíróság előtt kijelentette, hogy azt manipulálták. A három pszichológus szakértő közül annak az egynek a véleményét fogadták el, akiben a tárgyaláson tett nyilatkozata szerint fel sem merült, hogy a sértett igazat mond. A bíróság olyan DNS-szakértőt rendelt ki, aki akkor még csak általános orvosszakértő volt, pedig voltak a szakértői névjegyzékben olyanok is, akik adhattak volna DNS-szakértői véleményt. Az egymással ellentétes orvosszakértői vélemények közül is természetesen a vádlottaknak kedvezőt fogadták el, értékelhető magyarázat nélkül. A sor persze még tovább folytatható. Az elsőfokú ítélet a rendőröket úgy mentette fel, mintha kétséget kizáróan megállapítható lenne, hogy meg sem történhetett az erőszakos közösülés, megnyitva ezzel az utat ahhoz, hogy a sértett ellen hamis vád miatt büntetőeljárás induljon.
A Fővárosi Ítélőtáblának most el kell döntenie, hogy a rendőrök követtek-e el bűncselekményt, vagy ha ez kétséget kizáróan nem bizonyítható, akkor azt, hogy megállapítható-e teljes bizonyossággal, hogy nem történt semmi. De ha nem történt semmi, miért nem tartották be a tisztességes és pártatlan eljárás követelményét? Harmadik lehetőség, hogy a rendőröket felmentik, de csak azért, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem állapítható meg kétséget kizáróan a bűncselekmény elkövetése. Végül az is lehet, hogy az eljárási szabálytalanságok miatt az ítélőtábla visszadobja az ügyet az elsőfokú bíróságra és újra kell kezdeni az ügyet. Nyilvánvaló, hogy az ügyészségi nyomozás hiányosságai nem könnyítik meg a bíróság helyzetét, de az is biztos, hogy kevesebb terhelő bizonyítékkal is ülnek elítéltek a börtönökben. Igaz, nem rendőrök.
A sértetti jogok ugyanis úgy látszik, akkor szorulnak háttérbe, ha az a hivatalos szerveknek is érdeke. A közelmúltban napvilágra került rendőrségi vesztegetési botrány is olyan ügyekre irányította a figyelmet, amelyekben súlyos bűncselekmények miatt folyó nyomozásokat szüntettek meg, előnybe helyezve a rendőrségi érdekeket a sértetti jogokkal szemben.
Ahogy a vádlottak jogainak figyelmen kívül hagyása az elítélésüket hitelteleníti, úgy a sértettel szembeni tisztességtelen eljárás a vádlottak felmentését teszi igazolhatatlanná. Főleg úgy, hogy a büntetőeljárási törvény betartása mellett is lehetne igazságos ítéletet hozni.