Úgy tűnik, a kormánytöbbség döntött a választási regisztrációról, ami azt jelenti, hogy hamarosan törvénybe iktatják a választójogukkal élni kívánók nyilvántartásba vételét. Az ötletet támogatók által feliratkozásnak nevezett megoldás legújabb verziója ugyan hosszabb időt hagy a regisztrációra, és lehet, hogy az eredeti tervekhez képest könnyítenek is a feliratkozás módján, a lényeg nem változott: aki részt kíván venni a választáson, előzőleg köteles bejelenteni szándékát.
Az előzetes regisztráció politikai és társadalmi összefüggéseit vizsgálók feltárták a kormányzati szándék valódi indokát és annak visszásságait. A politikai szándék mégis megvalósulni látszik, holott a feliratkozás mint jogintézmény alkotmányosságának megítélése a hírek szerint még a kormánypárti politikusokat is megosztja. Pedig legegyszerűbb, ha az alaptörvényből indulunk ki. „Minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen” – mondja ki a XXIII. cikk. Az alaptörvény meghatározza a választójog korlátozásának eseteit is. Így nem rendelkezik választójoggal, akit bűncselekmény elkövetése vagy belátási képességének korlátozottsága miatt bíróság a választójogból kizárt. Ezen kívül sarkalatos törvény a választójogot vagy annak teljességét magyarországi lakóhelyhez kötheti, de ilyen törvény jelenleg nincs, sőt.
Tehát a választójoggal rendelkezők regisztrációját maga az alaptörvény megteszi: minden nagykorú magyar állampolgár választhat, kivéve akit a bíróság megfosztott választójogától. Azaz a választáson való részvétel joga az alaptörvény szerint nem attól függően illeti meg az embert, hogy regisztrált-e vagy sem, hanem attól, hogy nagykorú magyar állampolgár-e vagy sem. Ha az államnak nem lenne a nagykorú magyar állampolgárokról névjegyzéke, akkor a hivataloknak a rendelkezésükre álló adatokból kellene összeállítani egyet, nem pedig az állampolgárokat kötelezni nyilatkozattételre. De a nagykorú magyar állampolgárok névjegyzéke rendelkezésre áll, a közügyektől eltiltottak és gondnokság alatt állók listája pedig eddig is eljutott a választói névjegyzéket összeállítókhoz.
Az alaptörvény ad ugyan lehetőséget arra, hogy a jogalkotó korlátozza az alapvető jogokat (az alaptörvény módosítása nélkül is), de csak feltételekkel: „Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.” Vajon melyik az a másik alapvető jog vagy alkotmányos érték, amelynek védelme érdekében a választójog gyakorlásának feltételhez kötése szükséges? A kormányzat által a feliratkozás indokaként felhozott érvek ebbe a körbe nem sorolhatók.
Az alaptörvény „Szabadság és felelősség” címe alatt felsorolt alapjogok egyike sem függ attól, hogy annak gyakorlására az ember jelentkezik-e vagy sem. Gondoljuk el, ha regisztrációhoz kötnék a gyülekezési jog, a véleménynyilvánítási jog, a szabad vallásgyakorlás jogának gyakorlását vagy éppen a törvény előtti egyenlőséget. Vajon elfogadható lenne-e az a rendelkezés, amely kimondaná, hogy fel kell iratkozniuk azoknak, akik jövőre tüntetésen szeretnének részt venni, és azoknak is, akik vallásukat gyakorolni vagy véleményüket kinyilvánítani szeretnék, vagy akik azt szeretnék, hogy a törvény előtti egyenlőség rájuk is vonatkozzon?
Vizsgáljuk meg, más alapjogok gyakorlásánál van-e a választási eljárásban tervezetthez hasonló korlátozás. Mondhatnánk, hogy az egyesülési jog gyakorlása során is kérelmezni kell a bíróságtól az egyesület nyilvántartásba vételét, vagy hogy a sajtótermékeket is regisztráltatni kell a hatóságnál. Csakhogy az egyesülési jog nem csak egyesület alapításával gyakorolható. Emberek csoportja egyesületkénti nyilvántartásba vétel nélkül is alkothat egységet, elég, ha egy zenekarra vagy egy focicsapatra gondolunk, esetleg egy nyolc főből álló szakkörre. A bíróság által nyilvántartott egyesületekhez az állam többletjogosultságokat és többletkötelezettségeket rendel, így akik az egyesülési jog gyakorlásának ezt a formáját választják, azok valóban eleget kell hogy tegyenek ésszerű törvényi feltételeknek.
Ugyanígy önmagában a sajtótermékek nyilvántartásba vétele sem feltétlenül indokolatlan, bár kétségtelen, hogy jó néhány országban nem kötelező. A szólásszabadság más, nyilvántartásba vételhez nem kötött formában is gyakorolható, a nagy nyilvánossághoz eljutó sajtótermékeknél pedig fontos érdek, hogy a megjelenő vélemények mögött, azokért felelős személy vagy szerv is fellelhető legyen.
Az említett alapvető jogok közül tehát az egyesülési jog egyesület létrehozása nélkül, a szólásszabadság pedig nyilvántartásba vételhez kötött sajtótermék nélkül is gyakorolható. Az egyesületi formával és a nyilvántartott sajtótermékkel együtt járó állami elismerés optimális esetben arányos az annak feltételeként szabott követelményrendszerrel.
A gyülekezési jog esetében a tüntetőknek nem kell bejelenteniük részvételi szándékukat, mindenki szabadon csatlakozhat. A demonstráció szervezője viszont köteles előzetes bejelentést tenni a rendőrség felé. Ez azonban egyrészt nem akadálya például egy spontán tüntetésnek, másrészt éppen azt a célt szolgálja, hogy a rendőrség garantálni tudja, hogy a résztvevők zavartalanul gyakorolhassák alaptörvényben biztosított jogaikat.
Az említettekkel szemben a választópolgár feliratkozás nélkül egyáltalán nem gyakorolhatja alapvető alkotmányos jogát, pedig az alaptörvény szerint megilleti. Az eddigi szabályok szerint annak kellett előre jeleznie szándékát, aki például nem a lakóhelye szerinti szavazókörnél kívánt szavazni, vagy aki még a lakóhelye szerinti szavazókörhöz sem tudott elmenni, és éppen azt kérte, hogy a szavazatszámláló bizottság menjen el hozzá mozgóurnával. Tehát annak kellett kérnie, aki az államtól a főszabályhoz képest többletjogosultságot szeretett volna. A most tervezett feliratkozás az alapjogosultság gyakorlásához fűz többletkötelezettséget.
Bár a választójogi regisztráció nem szükséges más alapvető jog érvényesüléséhez, az sem jelenthető ki, hogy a feliratkozás egyáltalán nem hat ki más alapvető jogra. A feliratkozással két választás között olyan adatgyűjtés történik, amely azok összeírására irányul, akik választójogukkal később élni kívánnak. Azaz készül egy lista, amely azoknak a személyeknek az adatait tartalmazza, akiknek egy adott pillanatban belső meggyőződésük alapján szándékukban áll egy későbbi választáson részt venni. Ilyen érzékeny adatot tartalmazó névjegyzék összeállítására eddig egyetlen szervnek sem volt joga, mivel senkinek semmi köze nincs ahhoz, hogy egy választójoggal rendelkező személy tervezi-e, hogy kiveszi a részét a közügyek gyakorlásából, tervezi-e, hogy véleményt nyilvánít politikai kérdésben. A helyzet nem ugyanaz, mint a közvélemény-kutatások adatgyűjtése esetében, hiszen a válaszadás ott egyrészt önkéntes, másrészt annak megtagadása nem befolyásolja a választójogot.
A feliratkozáson való részvétel és a szavazáson való részvétel között lényeges különbség, hogy a szavazáson való részvétel maga választójog gyakorlása, véleménynyilvánítás politikai kérdésben, azaz egy tettekben megnyilvánuló, vállalt állásfoglalás, míg a feliratkozás a gondolat kényszerű kifejezése, amit nem biztos hogy a választójog tényleges gyakorlása követ. Ennek a gondolatnak a kifejezésére senki nem kötelezhető. Visszatérve az alaptörvény alapjogi katalógusára, adódik a kérdés, hogy a feliratkozás mennyiben egyeztethető össze a gondolat és lelkiismeret szabadságával, melynek az alaptörvény szövege szerint az is részét képezi, hogy meggyőződésének kinyilvánítását mindenki mellőzheti. Ha valaki élne a gondolat szabadságával, és ebből az okból kifolyólag megtagadná szándékának kifejezését, az egyúttal elvesztené választójogát.
A feliratkozás tehát az alaptörvény jelenlegi szövegével nem egyeztethető össze, ezért ahhoz, hogy a kormányzati szándék teljes biztonsággal összhangban legyen az alaptörvénnyel, a már eddig is újrafércelt szöveget megint meg kell bontani, és tovább kell toldozni-foldozni. A bírák nyugdíjazásával kapcsolatban viszont az Alkotmánybíróságon már akadt fenn olyan alaptörvény-módosítás, amely hasonló fércmunka eredménye, még ha az Alkotmánybíróság diplomatikusan meg is kerülte az alkotmányellenes alaptörvény-módosítás kérdését.