Gyakran nagy – talán túlságosan nagy – jelentőséget tulajdonítanak az euróövezet lehetséges szétesésének. Sokan úgy vélik, hogy az euróövezet felbomlása – például Görögország kilépése és a drachma újbóli bevezetése – olyan politikai kudarcot jelentene, amely Európa stabilitását is fenyegetné.

Bernard Mandeville, a holland születésű brit filozófus és szatirikus szerző A méhek meséje, avagy magánvétkek – közhaszon (1724) című művében egy olyan virágzó (méh)társadalmat ír le – versben –, amelyben hirtelen erénnyé válik a takarékosság, és minden túlzott kiadást és hivalkodó fogyasztást megszüntetnek. És mi történik ezután?

A közgazdaságtan egy, az orvosi egyetemekről és kutatóintézetekből kiinduló forradalom küszöbén áll. Az agy működésével foglalkozó idegtudomány kezdi megváltoztatni azt, ahogyan az emberek döntéseiről gondolkodunk. Ezek az eredmények óhatatlanul hatással vannak arra is, ahogyan a gazdaságok működését megközelítjük. Röviden: születőben van a „neuro-közgazdaságtan”.

Úgy tűnhet, hogy az európai államadósság-válságnak és az Egyesült Államok adósságával kapcsolatos növekvő kételyeknek nem kellene megrengetniük az alapvető gazdasági bizalmat. Nyilvánvaló azonban, hogy a bizalom megingott. A bizalom csökkenése pedig – amely a fogyasztás és a beruházás visszaesését eredményezi – önbeteljesítő jóslattá válhat, és előidézheti a gazdaság gyengülését, amelyre maga a félelem irányul. Ezt a káros dinamikát illusztrálja a fogyasztói bizalmi indexek visszaesése Európában és Észak-Amerikában.