Az Egyesült Államokban egy 1996-ban elfogadott szövetségi törvény egy férfi és egy nő kapcsolataként határozza meg a házasságot. Ezzel összhangban több mint húsz tagállam alkotmánya tiltja az azonos neműek házasságának elismerését. 2008-ban Kaliforniában népszavazás egészítette ki az alkotmányt azzal, hogy „házasságot csak egy férfi és egy nő köthet”. A népítélet így felülírta a kaliforniai Legfelső Bíróság korábbi döntését, amely engedélyezte az azonos neműek házasságkötését. A magyar Alkotmánybíróság ezekre hivatkozva érvelt a legalizálási folyamat megtorpanása mellett.

Kevesebb mint két évvel később úgy tűnik, az Alkotmánybíróság érvei felett eljárt az idő. Idén először a házasság védelméről szóló szövetségi törvény egyik legfontosabb rendelkezésének alkotmányellenességét mondta ki egy fellebbviteli bíróság. A törvény alapján szövetségi szinten nem ismerik el a meleg párok tagállamokban legálisan megkötött házasságát. Ez például azt jelenti, hogy a szövetségi kormány által fenntartott társadalombiztosítási és egyéb szociális rendszerben nem minősülnek házasfeleknek az egybekelt meleg párok, akik ily módon komoly juttatásoktól esnek el. A még nem jogerős döntést elsősorban a szövetségi állam sajátosságai határozták meg: a házasság szabályozása tagállami hatáskör, és a bíróság szerint a szövetségi törvényhozás csorbította a tagállamok autonómiáját.

Sokkal nagyobb a súlya annak a kaliforniai bírói döntésnek, amely a 2008-as kaliforniai Proposition 8 népszavazás nyomán született. Két éve a kaliforniai szavazók 52:48 arányban szavaztak a melegházasság tilalmának alkotmányba foglalása mellett. Azt követően több meleg pár támadta meg bíróságon a népszavazással szentesített tilalmat a szövetségi alkotmány egyenlőségi klauzulájára hivatkozva. A kaliforniai Körzeti Szövetségi Bíróság 2010 nyarán meghozott döntése másfél év jogi csatájának végére tett pontot azzal, hogy kimondta a népszavazással becikkelyezett tilalom alkotmányellenességét.

A Reagan elnök által kinevezett Walker bíró nehéz utat választott. Több hónapos eljárása során az érintetteken túl számos társadalomtudóst, pszichológust és további szakértőket hallgatott meg. Az egész procedúra arra a kérdésre fókuszált, hogy van-e legitim kormányzati érdek az azonos nemű párok házasságból való kizárása mögött. Így nem a szigorú alapjogi, hanem a törvénykímélő ésszerűségi teszt szolgált az alkotmányosság mércéjéül. (Az előbbi esetén a törvénynek nagyon kicsi az esélye, hogy túlélje az alkotmányossági felülvizsgálatot.)

Az ítélet elkerülte azt a csúszós lejtőt, amelyre például a magyar Alkotmánybíróság lépett, amikor a házasság hagyományos céljának keresésébe fogott. Walker bíró érveit leginkább a tényekhez való makacs kötöttség jellemzi. Okfejtése a következőképpen foglalható össze: ha nem nyer bizonyítást az az állítás, hogy rossz hatással van a gyermekre a meleg szülők nevelése, akkor ez nem lehet a tiltás alapja. Ha a szexuális orientáció nem feltétlenül egyéni választás, akkor az állam nem várhatja el polgáraitól, hogy megváltoztassák, amit nem lehet. Következésképpen a polgárok nem zárhatók ki egy társadalmi intézményből veleszületett tulajdonságuk miatt. Külön kérdésként fogalmazódott meg, hogy önmagában a szexuális orientáció alapján pártolhat-e egy életformát az állam. A bíró válasza szerint ha nem bizonyított, hogy a heteroszexuális házasok sérelmével jár a házasság intézményének megnyitása a homoszexuálisok számára, akkor nem igazolt a korlátozás.

Tehát körről körre estek ki a tilalom melletti érvek, míg a végén a hagyományelv maradt. E mögött azonban racionális érvek helyett történeti stigmák tűntek fel: az ítélet hosszan taglalja a korábban alkotmányellenesnek ítélt szodómiatörvényeket és a homofóbia egyéb formáit az amerikai történelemben. Walker bíró végül arra a következtetésre jutott, hogy a kaliforniai alkotmánymódosítás sérti a szövetségi alkotmány egyenlő jogvédelemről szóló rendelkezését.

A melegházasság tilalma a többségi népakarat közvetlen kifejeződéseként került a kaliforniai alkotmányba. Azonban az igazi kérdés nem az, hogy népszavazással vagy a nélkül hozták-e a döntést. A kérdés az, hogy a politikai közösség – jelen esetben csekély – többségének hatalma kiterjed-e egy csoport alapvető jogainak ésszerű indok nélküli korlátozására. „Az alapjogokat nem lehet szavazásra bocsátani, még kevésbé függhetnek ilyen választások kimenetelétől” – idézi az ítélet a szövetségi Legfelső Bíróság egyik precedensét. A verdikt az, hogy képviselőházban vagy szavazófülkékben sem írhatják felül egyéni erkölcsi értékrendek a polgárok egyenlőként kezelésének állami kötelezettségét.

Kalifornián kívül öt tagállamban legális az azonos neműe k házassága, és néhány további tagállam elismeri a más államokban kötött melegházasaságot. Az amerikai lakosság többsége támogatja az azonos neműek házasságát. A változó szemléletet jól mutatja, hogy 2004-ben még sikeres elnökválasztási kampányt lehetett felfűzni a melegházasság elleni tematikára, mára viszont a korábbi ellenzők sora megváltoztatta álláspontját. Közéjük tartozik Arnold Schwarzenegger, leköszönő kaliforniai kormányzó. Az ő pálfordulása a szimbolikán túl konkrét jelentőséggel is bír. Az amerikai bírósági eljárási szabályok értelmében formálisan a kormányzó mint a törvények végrehajtója ellen kellett megindítani a melegházasság tilalma miatti eljárást. A kormányzó azonban a döntést követően azonnal jelezte: nem fellebbez sem ő, sem a végrehajtó hatalom más részese. A korábbi népszavazás kezdeményezői beavatkozóként vettek részt a perben, viszont nekik nincs fellebbezési joguk. Ezért jelenleg az a legvalószínűbb, hogy a határozat jogerőssé válik. A jogi erőpróba most a körül folyik, hogy az egyik tagállami megye megtámadhatja-e az elsőfokú határozatot – döntés decemberre várható.

Ha a határozat véglegessé válik, annak két közvetlen hatása lehet. Kalifornia lenne a hatodik tagállam, amely törvényesíti a melegházasságot. Továbbá a Perry versus Schwarzenegger ügyet így biztosan nem tárgyalná meg a Legfelső Bíróság, amely egyébként, ha döntési pozícióba kerülne, az egész országra kiterjeszthetné a házassághoz való jog egyenlőségét, vagy éppen országos joggá emelhetne egy előítéletet.