Horn Gyula valódi érdemei ellenére sem lehet a demokratikus baloldal számára követendő példakép.
A Laborc-ügy emlékeztet arra, hogy a 2014-es választás tétje nemcsak az Orbán-rezsim leváltása, hanem a baloldal jövője is.
Az elnök fellépése kapcsán nem az a döntő kérdés, hogy van-e vétójoga, hanem az, hogy megszólal-e.
Február 14.-én reggel Londonban meghalt Ronald Dworkin, jogász és filozófus. Kézenfekvő volna azzal a fordulattal élni, hogy a 20. századi liberális jog- és politikai filozófia legnagyobb alakjai közé tartozott. Kézenfekvő volna, de nem egészen pontos. Pontosabb az a jellemzés, hogy az ő írásai definiálják – egy-két másik szerzőével együtt – a kortárs liberális politikaelméletet.
Úgy tűnik, a 2014-es választás kimenetele azon dőlhet el, hogy a mostani, 2013-as év elég sok választó számára a konszolidálódás időszakának tűnik-e fel, vagy folytatódik az elmúlt három év permanens rendkívüli állapota szabadságharccal, békemenettel, örökös konfliktussal, sok kudarccal és még több sikerpropagandával.
A politizáló közvéleményt napok óta izgalomban tartó tandíjellenes tiltakozások és engedetlenségi akciók jelentősége értékelhető a tüntetésekre közvetlen okot adó szakpolitikai probléma szempontjából, és tágabb politikai összefüggésben, az Orbán-rezsim túlélési esélyei felől is.
Nagyjából másfél évvel a 2014-es választások előtt a politikai csata fő kontúrjai egyre világosabban kirajzolódnak. Tavasszal vagy a nyár elején még nem volt teljesen kizárható az a forgatókönyv, hogy a kormánytöbbség gyorsan megállapodik az Unióval és az IMF-fel, kihasználja az ebből nyerhető piaci bizalmat és kiszámíthatóságot, és elindul vissza a 2010 ősze óta üresen hagyott politikai közép felé.
A baltás, unortodox külpolitika az unortodox gazdaságpolitika folytatása más eszközökkel, más terepen. Az elmúlt két év legfontosabb hazai fejleményei – a demokratikus jogállam megcsonkítása, Magyarország fokozódó nemzetközi elszigetelődése, a gazdaság recesszióba hanyatlása – értelmezhetőek egy olyan folyamat keretében, amelynek kiindulópontján egyetlen súlyosan elhibázott gazdaságpolitikai döntés, és az ahhoz tűzön-vizen át való ragaszkodás áll.
A politikai döntés már megszületett: 2014-ben már csak azok szavazhatnak az országgyűlési választásokon, akik hónapokkal korábban valamilyen ma még ismeretlen hivatali eljárásban előzetesen regisztráltatják magukat.
Nincsen okunk az eredeti következtetéseink felülvizsgálatára, ezért a szuverén.hu nem tesz eleget Gyurcsány Ferenc helyreigazítási kérelmének.
Az Orbán-rezsim működésének alapja, hogy hatalmát általában nagyobbnak tartják a valóságosnál. Minden sikeres tiltakozó fellépés látni engedi tényleges korlátait, és ezzel közelebb visz a rezsim bukásához.
Ha Gyurcsány nem tudja napokon belül megcáfolni a szakdolgozatával kapcsolatos gyanút, akkor távoznia kell a demokratikus politikából. Esete nyilvánvalóan hasonló a Schmitt-ügyhöz, de itt másról is szó van.
A plágiumbotrány megmutatta, hogy a jobboldalon is vannak, akik számára a győzelemnél fontosabb az alapvető politikai normák tisztelete.
A kormányzat politikai stabilizálódása átmeneti lehet. A Fidesz ma anélkül élvezheti a várt IMF-megállapodás kedvező hatásait, hogy az árával szembesülni kellett volna, ám ez a helyzet aligha lehet tartós.
A kormány az ellenzék felé nyitás látszatát kelti – ezzel a politikai mozgósítás visszafogása a célja. Ha az ellenzék ezt az ajánlatot elfogadja, a legfontosabb fegyveréről mond le cserébe a semmiért.
A kormánypárti erődemonstráció sikeres volt, de nem növeli a kormánytöbbség politikai mozgásterét. Az EU-ellenes indulatok felszításával viszont saját céljai elérését hátráltatja.
A magyar gazdaság vészhelyzetének főképp politikai okai vannak, ezért az összeomlás elhárítása gazdaságpolitikai és jogállami fordulatot tesz szükségessé. A fordulatnak hosszabb távon a jobboldal számára is elfogadhatónak kell lennie.
Az Orbán-rezsim kiépülése ellenére ma is van mozgástér a politikai fellépésre. Ha mindenki lehetőségeihez mérten teszi a dolgát, visszafordítható a demokrácia leépülése.
Az IMF-fiaskó nemcsak az eddig folytatott kormánypolitika kudarcát teszi nyílttá, hanem az „egy a tábor, egy a zászló” jobboldali politika válságát is.
Figyelemre méltó, hogy létezik konzervatív szellemi irányzat, amely elutasítja az alaptörvényt illusztráló kurzusműveket. Indokolt, hogy a baloldal is hozzákezdjen 2006 átértékeléséhez.