Az igazi ellenzék nem csak kritizálja a rendszert, hanem azon is dolgozik, hogy leváltsa azt. Ehhez középtávú célokat kell kitűzni, amelyek motiválják az embereket, és lehetővé teszik egy erős, egységes rendszerváltó mozgalom létrehozását.

Figyelemreméltó, hogy sem konzervatív, sem marxista korában nem tévesztette szem elől az emberi jogok alapvető jelentőségét, pedig ez távolról sem volt magától értetődő.

A parlamenti ellenzék katasztrofális állapotban van. Most az is kérdéses, hogy releváns szereplője marad-e a magyar politikának. Legalább két nehéz csapdahelyzetet kellene sikeresen megoldania, hogy erre esélye legyen.

Nem csak a többség felvonultatásával lehet erőt mutatni. Erkölcsi meggyőződésünk határozott, higgadt, nyitott és empatikus, a konfliktust nem kereső, de előle nem is kitérő vállalása tiszteletet kelthet a más véleményűekben is, és erőt mutat az utat keresőknek. A meggyőződés erejét.

A centrumoktól távolabb élő, idősebb kisvárosi fehérek etnikai kisebbségnek érzik magukat. A várhatóan autokratikus kísérletekbe kezdő Trump fontos szavazói bázisát alkotják.

Vasárnap nem csak a népszavazási kérdésről lehet véleményt mondani. A bojkottal nemet mondhatunk az ötvenes évek óta példátlan, államilag szervezett gyűlöletkampányra.

A legrosszabb eshetőségek sorából nem zárható ki a nemzetközi alapintézmények eróziója sem. Ám semmi szükségszerű nincs ebben a kimenetelben. A sokk a régóta szükséges korrekcióhoz is vezethet.

A liberális demokráciák számára 2015 a baljós fejlemények éve volt. A válságok megoldásához elmélyült nemzetközi politikai integrációra volna szükség, miközben a közvélemény egy része a nemzetállami bezárkózás felé fordul.

Az esszé második része a rendszerváltó liberális közösséget vizsgálja. Merre, hogyan tovább? 

Kétrészes esszé Kis János új könyvéről. Az elméleti tisztázás és a liberális párt kudarcának tanulságai támpontokat adhatnak a liberális politikai közösség újraszervezéséhez.

A bevándorlás problémájára csak kollektív, nemzetközi megoldás adható. Egyik nemzetállamtól sem várható el, hogy aránytalan terheket vegyen magára, de mindegyiktől elvárható, hogy kivegye a részét a megoldás költségeiből.

A Jobbik térnyeréséről szóló állítások túlzottak. A párt aligha erősödhet sokkal tovább belső konfliktusok kiéleződése nélkül.

A tiltakozási hullám és a Fidesz látványos hanyatlása nem véletlenszerű, egyedi körülményekkel, hanem a NER lényegi vonásaival függnek össze.

Az összes nyugati demokrácia liberális demokrácia. Orbán nem a demokrácia másik változatát ajánlja, hanem a nyugati demokráciák helyett a keleti autokráciákat.

Orbán beszéde hivatalos állásponttá tette a rendszerváltás eszméinek, a liberális demokráciának a megtagadását. Állításával szemben a liberális demokráciának nincsen sikeres alternatívája a fejlett társadalmakban.

A cigányság helyzetével kapcsolatos őszinte beszéd nem a cigánybűnözőzéssel kezdődik, hanem azzal, ha kimondjuk: a helyzet enyhe javulása is sok-sok áldozatot követelne a többségtől és a kisebbségtől egyaránt.

A „szárszói” értelmiség szerepzavara és ítéletalkotásának csődje nem érinti a liberális felfogás alapjait.

A választás eredménye az eddigi baloldali politika súlyos kudarcát mutatja, de a Fidesz vezetői sem lehetnek nyugodtak.

Demokráciában a politikai döntések jelentős részét a többségi elv alapján hozzuk meg, ám a többséggel hozott döntések legitimitása nem magától értetődő, és nem áll fenn feltétel nélkül.

Egy évvel ezelőtt még úgy tűnt, a Fidesz már megverte saját magát. Most a baloldal teszi ugyanezt.