A parlamenti ellenzék katasztrofális állapotban van. Most az is kérdéses, hogy releváns szereplője marad-e a magyar politikának. Legalább két nehéz csapdahelyzetet kellene sikeresen megoldania, hogy erre esélye legyen.

Nem csak a többség felvonultatásával lehet erőt mutatni. Erkölcsi meggyőződésünk határozott, higgadt, nyitott és empatikus, a konfliktust nem kereső, de előle nem is kitérő vállalása tiszteletet kelthet a más véleményűekben is, és erőt mutat az utat keresőknek. A meggyőződés erejét.

A centrumoktól távolabb élő, idősebb kisvárosi fehérek etnikai kisebbségnek érzik magukat. A várhatóan autokratikus kísérletekbe kezdő Trump fontos szavazói bázisát alkotják.

Vasárnap nem csak a népszavazási kérdésről lehet véleményt mondani. A bojkottal nemet mondhatunk az ötvenes évek óta példátlan, államilag szervezett gyűlöletkampányra.

A legrosszabb eshetőségek sorából nem zárható ki a nemzetközi alapintézmények eróziója sem. Ám semmi szükségszerű nincs ebben a kimenetelben. A sokk a régóta szükséges korrekcióhoz is vezethet.

A liberális demokráciák számára 2015 a baljós fejlemények éve volt. A válságok megoldásához elmélyült nemzetközi politikai integrációra volna szükség, miközben a közvélemény egy része a nemzetállami bezárkózás felé fordul.

Az esszé második része a rendszerváltó liberális közösséget vizsgálja. Merre, hogyan tovább? 

Kétrészes esszé Kis János új könyvéről. Az elméleti tisztázás és a liberális párt kudarcának tanulságai támpontokat adhatnak a liberális politikai közösség újraszervezéséhez.

A bevándorlás problémájára csak kollektív, nemzetközi megoldás adható. Egyik nemzetállamtól sem várható el, hogy aránytalan terheket vegyen magára, de mindegyiktől elvárható, hogy kivegye a részét a megoldás költségeiből.

A Jobbik térnyeréséről szóló állítások túlzottak. A párt aligha erősödhet sokkal tovább belső konfliktusok kiéleződése nélkül.

A tiltakozási hullám és a Fidesz látványos hanyatlása nem véletlenszerű, egyedi körülményekkel, hanem a NER lényegi vonásaival függnek össze.

Az összes nyugati demokrácia liberális demokrácia. Orbán nem a demokrácia másik változatát ajánlja, hanem a nyugati demokráciák helyett a keleti autokráciákat.

Orbán beszéde hivatalos állásponttá tette a rendszerváltás eszméinek, a liberális demokráciának a megtagadását. Állításával szemben a liberális demokráciának nincsen sikeres alternatívája a fejlett társadalmakban.

A cigányság helyzetével kapcsolatos őszinte beszéd nem a cigánybűnözőzéssel kezdődik, hanem azzal, ha kimondjuk: a helyzet enyhe javulása is sok-sok áldozatot követelne a többségtől és a kisebbségtől egyaránt.

A „szárszói” értelmiség szerepzavara és ítéletalkotásának csődje nem érinti a liberális felfogás alapjait.

A választás eredménye az eddigi baloldali politika súlyos kudarcát mutatja, de a Fidesz vezetői sem lehetnek nyugodtak.

Demokráciában a politikai döntések jelentős részét a többségi elv alapján hozzuk meg, ám a többséggel hozott döntések legitimitása nem magától értetődő, és nem áll fenn feltétel nélkül.

Egy évvel ezelőtt még úgy tűnt, a Fidesz már megverte saját magát. Most a baloldal teszi ugyanezt.

Horn Gyula valódi érdemei ellenére sem lehet a demokratikus baloldal számára követendő példakép.

A Laborc-ügy emlékeztet arra, hogy a 2014-es választás tétje nemcsak az Orbán-rezsim leváltása, hanem a baloldal jövője is.