A sárgacsekk- és a telefonadó elsősorban nem abban különbözik elődjeitől, hogy a lakosságra vetik ki, vagy hogy fogyasztási adók volnának. Ha azonban rosszul alakítják ki őket, akkor súlyosan torzíthatják az árak szerkezetét.

A nagy állami vállalatok sikeresnek bizonyultak a piacnyitás elhalasztásában, de hiányzik a stratégia, amely felkészítené a Magyar Postát, a Volánt és társaikat arra, hogy az EU által elvárt piacnyitás után sikeresek lehessenek.

A költségvetés túlzott deficitje és a csökkentése iránti elköteleződés régi probléma. A Fidesz az adósságszabály betonba öntésével nem oldotta meg a helyzetet, sőt gazdaságpolitikájával súlyosbította.

A kormánypolitika fontos részévé váltak a kisadók, amelyek egyenként igazságosnak tűnhetnek, de rendszerszintűvé válásuk a járadékvadászat elszabadulásához, a verseny torzulásához és a beruházások csökkenéséhez vezet.

A szegény emberek jövedelme és kiadásai általában rendszertelenek és bizonytalanok, ezért fontosak számukra a jó minőségű pénzügyi szolgáltatások. A kamatplafon előírása ezt nem segíti elő.

Az egykulcsos adó nem vezetett rövid távon a növekedés „felpörgetéséhez”. Az adócsökkentés finanszírozásához hozott intézkedések költsége a hosszú távú növekedés visszaesése és a társadalmi feszültségek kiéleződése.

A közmunkaprogramban tervezett külön minimálbér nemcsak etikai szempontból aggályos, de – az alternatívákkal összehasonlítva – csökkenti a versenyképességet, és erősíti a járadékvadászatot.

A kormányváltás ellenére sem látszik jelentős javulás a magyar közjószágok állapotában: úgy tűnik, az állam csak alacsony hatékonysággal tudja ezeket előállítani. A hatékonyság növelése az állam működésébe történő beruházásokat követelne meg.

A kormány adósmentő csomagja elvben csak ideiglenes védettséget ad az erős svájci frank ellen, de ha nem javul a helyzet, akkor lehet, hogy egyszer mégis kimenti az adósokat. A felmerülő játékelméleti problémák megnehezítik az adósok döntését.

A kormány intézkedései jelentősen csökkentik a jóléti állam korábbi szolgáltatásait. A program sikerének egyik szükséges feltétele, hogy ezek a szolgáltatások a piacon hozzáférhetővé váljanak. A bejelentett programok alapján nincs erre garancia.

A fejlett gazdaságok a magas adósság következményeivel küzdenek. Tanulságos a II. világháborút követő időszak, amelyben az eladósodott államok rejtett eszközökkel hárították át a bankokra és a polgárokra az adósság költségeit.

A kormány strukturális reformjai arra utalnak, hogy felelősségteljesebbé vált a gazdaságpolitika, viszont aránytalanul nagy teher jut a kiigazításból a szegényekre. Többek között emiatt is kétséges, hogy végrehajtják-e a tervet.

A rezsiköltségek befagyasztása – több más intézkedéssel együtt – arra utal, hogy a kormány szerint az árak politikai szabályozása megoldást jelent a gazdasági problémákra. Ez azonban inkább alacsonyabb beruházásokhoz és hiányhoz vezethet.

Nemzetközi tapasztalatok szerint a döntési szabályok nagyságrendileg 30 százalékponttal képesek befolyásolni a nyugdíjkonstrukciókat igénybe vevők arányát. A magyar adminisztratív szabályok hatása ennél magasabb lehetett.

A költségvetés hosszú távú egyensúlyát segíti, ha a gazdaságpolitika nem cseréli el a rendszeres bevételt egy egyszeri nagyobb összegre, és a kiadási oldalon hatásos ösztönzőket alkalmaz az adminisztratív vegzálás helyett.

A magas jövedelmű külföldiek adókedvezményei erős hatással vannak a sztárfocisták igazolásaira. Miközben ezek előnyösnek tűnhetnek egy-egy állam számára, az uniós országok összessége szempontjából hátrányosak lehetnek.

A kormány szándéka szerint az élelmiszerboltok a jövőben nem adhatnák el a költségeknél olcsóbban a kenyeret. Az intézkedést elvileg is nehéz megindokolni, de a gyakorlatba való átültetés nehézségei mutatják valódi abszurditását.

A nyugdíjak államosítása rombolja a pénzügyi tudatosságot, és növeli a paternalizmus iránti igényt. A Kádár-kori gondoskodó államot idéző gazdaságpolitika megnehezíti, hogy az emberek hasznos eszköznek tekintsék a pénzügyeket.

Ha a gazdaságpolitikusok túl gyakran gondolják meg magukat, akkor bejelentéseiket kevésbé hiszik el, ezért nem járnak a várt hatással. Az elköteleződést olyan intézmények könnyíthetik meg, mint a jegybank vagy a Költségvetési Tanács – persze ha hagyják.

A legtöbb szegény ország fő problémája, hogy hosszú távon lassan növekszik mindenféle segély ellenére. Egy új elmélet szerint alapvetően eltér egymástól a szegény és a legfejlettebb országok működési logikája.