Gazdaság

A Federal Reserve minapi döntése eszközvásárlási programjának harmadik köréről (QE3) jó hír volt a további monetáris politikai ösztönzés híveinek.

Az amerikai elnökválasztási vitában a republikánusok részéről felmerült, hogy az Egyesült Államoknak esetleg vissza kéne térnie az aranystandardhoz. A felvetés heves reakciókat váltott ki a legtöbb közgazdász részéről, akik mind egyértelműen ellenezték a nem túl megalapozott ötletet (köztük Barry Eichengreen, Paul Krugman vagy Ryan Avent). Ezek kapcsán hasznos lehet áttekinteni, hogy hogyan is működik az aranystandard, és milyen érvek szólnak mellette és ellene.
 

A közgazdaságtan egyik fontos kérdése az, hogy gazdasági értelemben miért sikeresebbek bizonyos országok más országoknál. Egyáltalán van-e a fejlettségnek bevált receptje, és ha igen, akkor miért nem követi azt minden ország?

Gyakran nagy – talán túlságosan nagy – jelentőséget tulajdonítanak az euróövezet lehetséges szétesésének. Sokan úgy vélik, hogy az euróövezet felbomlása – például Görögország kilépése és a drachma újbóli bevezetése – olyan politikai kudarcot jelentene, amely Európa stabilitását is fenyegetné.

A nagy állami vállalatok sikeresnek bizonyultak a piacnyitás elhalasztásában, de hiányzik a stratégia, amely felkészítené a Magyar Postát, a Volánt és társaikat arra, hogy az EU által elvárt piacnyitás után sikeresek lehessenek.

Bernard Mandeville, a holland születésű brit filozófus és szatirikus szerző A méhek meséje, avagy magánvétkek – közhaszon (1724) című művében egy olyan virágzó (méh)társadalmat ír le – versben –, amelyben hirtelen erénnyé válik a takarékosság, és minden túlzott kiadást és hivalkodó fogyasztást megszüntetnek. És mi történik ezután?

Igaz-e, hogy a gazdasági szabadságharc tétje az ország szuverenitása? Vagy a gazdasági szuverenitás egy fikció csupán? Egy biztos: az államok és nemzetközi intézmények együttműködése felelősséggel jár.

A közgazdaságtan egy, az orvosi egyetemekről és kutatóintézetekből kiinduló forradalom küszöbén áll. Az agy működésével foglalkozó idegtudomány kezdi megváltoztatni azt, ahogyan az emberek döntéseiről gondolkodunk. Ezek az eredmények óhatatlanul hatással vannak arra is, ahogyan a gazdaságok működését megközelítjük. Röviden: születőben van a „neuro-közgazdaságtan”.

A kormánypolitika fontos részévé váltak a kisadók, amelyek egyenként igazságosnak tűnhetnek, de rendszerszintűvé válásuk a járadékvadászat elszabadulásához, a verseny torzulásához és a beruházások csökkenéséhez vezet.