Gazdaság

2015-ben a világ döntéshozóinak választaniuk kell: a gazdasági növekedést célozzák vagy elfogadják a stagnálást, a stabilitás javításán dolgoznak vagy megkockáztatják a törékenységet, kooperálnak vagy külön utakon járnak.

Az energiaszolgáltatás állami megszervezése nem elképzelhetetlen. Ilyenkor a költségeket csak részben hárítják át a fogyasztóra, és inkább szétterítik az adófizetők között. Az erről való döntés, és különösen az erőteljesebb állami ellenőrzés bevezetése azonban demokratikus legitimációt igényel.

A Federal Reserve minapi döntése eszközvásárlási programjának harmadik köréről (QE3) jó hír volt a további monetáris politikai ösztönzés híveinek.

Az amerikai elnökválasztási vitában a republikánusok részéről felmerült, hogy az Egyesült Államoknak esetleg vissza kéne térnie az aranystandardhoz. A felvetés heves reakciókat váltott ki a legtöbb közgazdász részéről, akik mind egyértelműen ellenezték a nem túl megalapozott ötletet (köztük Barry Eichengreen, Paul Krugman vagy Ryan Avent). Ezek kapcsán hasznos lehet áttekinteni, hogy hogyan is működik az aranystandard, és milyen érvek szólnak mellette és ellene.
 

A közgazdaságtan egyik fontos kérdése az, hogy gazdasági értelemben miért sikeresebbek bizonyos országok más országoknál. Egyáltalán van-e a fejlettségnek bevált receptje, és ha igen, akkor miért nem követi azt minden ország?

Gyakran nagy – talán túlságosan nagy – jelentőséget tulajdonítanak az euróövezet lehetséges szétesésének. Sokan úgy vélik, hogy az euróövezet felbomlása – például Görögország kilépése és a drachma újbóli bevezetése – olyan politikai kudarcot jelentene, amely Európa stabilitását is fenyegetné.

A nagy állami vállalatok sikeresnek bizonyultak a piacnyitás elhalasztásában, de hiányzik a stratégia, amely felkészítené a Magyar Postát, a Volánt és társaikat arra, hogy az EU által elvárt piacnyitás után sikeresek lehessenek.

Bernard Mandeville, a holland születésű brit filozófus és szatirikus szerző A méhek meséje, avagy magánvétkek – közhaszon (1724) című művében egy olyan virágzó (méh)társadalmat ír le – versben –, amelyben hirtelen erénnyé válik a takarékosság, és minden túlzott kiadást és hivalkodó fogyasztást megszüntetnek. És mi történik ezután?

Igaz-e, hogy a gazdasági szabadságharc tétje az ország szuverenitása? Vagy a gazdasági szuverenitás egy fikció csupán? Egy biztos: az államok és nemzetközi intézmények együttműködése felelősséggel jár.