Politika

Az időközi választások nem csupán erőpróbának tekinthetők, de egyúttal a demokrácia jövőjét veszélyeztető tendenciákat is felvillantottak.

A német mérsékelt baloldal mostanáig nem tudta magához vonzani a merkeli válságkezelés költségességétől, negatív szociális és politikai hatásaitól tartó választópolgárok kormányváltáshoz szükséges tömegét. A problémához stratégiai hibák mellett egy átélhető baloldali vízió hiánya is hozzájárulhatott.

Más volt kommunista országok példája azt mutatja, hogy kár reménykedni „Mohácsban”, a térségben tekintélyelvű kormányok és diktatórikus rezsimek sehol sem buktak meg maguktól. Ahol igen, ott egy széles ellenzéki és civil összefogás vezetett csak sikerre. A jogállamiság és a demokrácia helyreállításának szükséges, igaz, nem elégséges feltétele ugyanis az ellenzéki választási győzelem.

Még egyszer az uniós demokráciavédelem kérdéséről. Jan-Werner Müller a Verfassungsblog.de oldalon megjelent cikkének szerkesztett, rövidített verziója.

A héten napvilágot látott ellenzéki megállapodás fő kérdése: sikerül-e elmozdulni egy demokratikusabb politizálás és a reformok irányába, vagy marad a protestszavazatok maximalizálására tett kísérlet? 

A rendszerkritikus civil mozgalmak legfőbb problémája nem a pártoktól való elzárkózás, hanem az ellenzéki státus elutasítása és az a típusú „rendszerellenzékiség”, amely relativizálja a Fidesszel való szembenállást.

Horn Gyula valódi érdemei ellenére sem lehet a demokratikus baloldal számára követendő példakép.

A gazdasági és politikai válság meghaladásának kulcsa a szolidaritási válság megoldása. Ez azonban nem várható el sem kizárólag a civil, sem kizárólag a politikai szférától.

A Laborc-ügy emlékeztet arra, hogy a 2014-es választás tétje nemcsak az Orbán-rezsim leváltása, hanem a baloldal jövője is.

Az olasz demokrácia hosszú ideje súlyos gondokkal küzd, és a februári választásnak sem lett egyértelmű győztese. A patthelyzet megszűnését az elnök az egymással húsz éve szemben álló balközép és jobbközép párt nagykoalíciójától várja. Eközben figyelmen kívül marad az olasz választók jelentős részének mélyreható változást óhajtó akarata.

Az EU a „koppenhágai kritériumok” alapján dönti el, hogy egy állam elég demokratikus-e ahhoz, hogy a csatlakozási tárgyalásokat megkezdje. A jövőben egy ún. Koppenhága-bizottság felügyelhetné a kritériumok csatlakozás utáni érvényesülését.

Az elnök fellépése kapcsán nem az a döntő kérdés, hogy van-e vétójoga, hanem az, hogy megszólal-e.

Úgy tűnik, a 2014-es választás kimenetele azon dőlhet el, hogy a mostani, 2013-as év elég sok választó számára a konszolidálódás időszakának tűnik-e fel, vagy folytatódik az elmúlt három év permanens rendkívüli állapota szabadságharccal, békemenettel, örökös konfliktussal, sok kudarccal és még több sikerpropagandával.

A politizáló közvéleményt napok óta izgalomban tartó tandíjellenes tiltakozások és engedetlenségi akciók jelentősége értékelhető a tüntetésekre közvetlen okot adó szakpolitikai probléma szempontjából, és tágabb politikai összefüggésben, az Orbán-rezsim túlélési esélyei felől is.

Nagyjából másfél évvel a 2014-es választások előtt a politikai csata fő kontúrjai egyre világosabban kirajzolódnak. Tavasszal vagy a nyár elején még nem volt teljesen kizárható az a forgatókönyv, hogy a kormánytöbbség gyorsan megállapodik az Unióval és az IMF-fel, kihasználja az ebből nyerhető piaci bizalmat és kiszámíthatóságot, és elindul vissza a 2010 ősze óta üresen hagyott politikai közép felé.

Az Orbán-kormány megbukott. Lesz-e, aki leváltsa? Előszó október 23-ához.

A baltás, unortodox külpolitika az unortodox gazdaságpolitika folytatása más eszközökkel, más terepen. Az elmúlt két év legfontosabb hazai fejleményei – a demokratikus jogállam megcsonkítása, Magyarország fokozódó nemzetközi elszigetelődése, a gazdaság recesszióba hanyatlása – értelmezhetőek egy olyan folyamat keretében, amelynek kiindulópontján egyetlen súlyosan elhibázott gazdaságpolitikai döntés, és az ahhoz tűzön-vizen át való ragaszkodás áll.

A politikai döntés már megszületett: 2014-ben már csak azok szavazhatnak az országgyűlési választásokon, akik hónapokkal korábban valamilyen ma még ismeretlen hivatali eljárásban előzetesen regisztráltatják magukat. 

A miniszterelnök a demokrácia alternatívájának bevezetésére vonatkozó nyilatkozatával megemelte a tétet: a kérdés immáron az, hogy értjük-e, és ragaszkodunk-e a demokráciához.

Nincsen okunk az eredeti következtetéseink felülvizsgálatára, ezért a szuverén.hu nem tesz eleget Gyurcsány Ferenc helyreigazítási kérelmének.