Gazdaság

A közgazdaságtan egy, az orvosi egyetemekről és kutatóintézetekből kiinduló forradalom küszöbén áll. Az agy működésével foglalkozó idegtudomány kezdi megváltoztatni azt, ahogyan az emberek döntéseiről gondolkodunk. Ezek az eredmények óhatatlanul hatással vannak arra is, ahogyan a gazdaságok működését megközelítjük. Röviden: születőben van a „neuro-közgazdaságtan”.

Egyre többen javasolják, hogy az Európai Központi Bank vásároljon a bajba jutott államok kötvényeiből. Ennek vannak veszélyei, de a pénzügyi stabilitást fenyegető kockázatok indokolják a központi bank színre lépését.

A kormánypolitika fontos részévé váltak a kisadók, amelyek egyenként igazságosnak tűnhetnek, de rendszerszintűvé válásuk a járadékvadászat elszabadulásához, a verseny torzulásához és a beruházások csökkenéséhez vezet.

A szegény emberek jövedelme és kiadásai általában rendszertelenek és bizonytalanok, ezért fontosak számukra a jó minőségű pénzügyi szolgáltatások. A kamatplafon előírása ezt nem segíti elő.

Úgy tűnhet, hogy az európai államadósság-válságnak és az Egyesült Államok adósságával kapcsolatos növekvő kételyeknek nem kellene megrengetniük az alapvető gazdasági bizalmat. Nyilvánvaló azonban, hogy a bizalom megingott. A bizalom csökkenése pedig – amely a fogyasztás és a beruházás visszaesését eredményezi – önbeteljesítő jóslattá válhat, és előidézheti a gazdaság gyengülését, amelyre maga a félelem irányul. Ezt a káros dinamikát illusztrálja a fogyasztói bizalmi indexek visszaesése Európában és Észak-Amerikában.

A kormány gazdaságpolitikai lépései eldöntik, hogy a soron következő választásokon a jobboldal felléphet-e a magyar gazdaság rátermett irányítójának szerepében.

Az egykulcsos adó nem vezetett rövid távon a növekedés „felpörgetéséhez”. Az adócsökkentés finanszírozásához hozott intézkedések költsége a hosszú távú növekedés visszaesése és a társadalmi feszültségek kiéleződése.

Az eltérő gazdasági struktúrák miatt a válság különbözőképpen sújtja az euróövezet országait. Ha Európa komolyan gondolja az integrációt, akkor az euró fenntartásához egységesebb költségvetési politikára lesz szükség.

Az euróövezet helyzete hasonlít a korábbi monetáris rendszerek problémáihoz. Mivel az eurózónából való kilépés hatalmas károkat okozna, a csőd vagy a bajban lévő országok végleges kisegítése jelenthet megoldást.

Az egykulcsos családi adórendszert akkor lehet megítélni, ha együtt vizsgáljuk a hatékonysági és a társadalmi szempontokat. A miniszter nem helytálló álláspontot képvisel az állam újraelosztó szerepéről és az igazságosságról.

A közmunkaprogramban tervezett külön minimálbér nemcsak etikai szempontból aggályos, de – az alternatívákkal összehasonlítva – csökkenti a versenyképességet, és erősíti a járadékvadászatot.

Az utóbbi napokban ismét felvetődött az a Pokol Béla nevéhez fűződő gondolat, hogy a parlament érvénytelenítse az elmúlt huszonegy év alkotmánybírósági döntéseit. Ez sziszifuszi erőfeszítés.

A foglalkoztatási válságból való kilábalásnak többféle útja van, és ezek különbözőképpen osztják el a remélt fellendülés előnyeit. A mostani konszolidáció szűkítheti egy majdani, eltérő felfogású politika lehetőségeit.

A kormányváltás ellenére sem látszik jelentős javulás a magyar közjószágok állapotában: úgy tűnik, az állam csak alacsony hatékonysággal tudja ezeket előállítani. A hatékonyság növelése az állam működésébe történő beruházásokat követelne meg.

A kormány adósmentő csomagja elvben csak ideiglenes védettséget ad az erős svájci frank ellen, de ha nem javul a helyzet, akkor lehet, hogy egyszer mégis kimenti az adósokat. A felmerülő játékelméleti problémák megnehezítik az adósok döntését.

A kormány intézkedései jelentősen csökkentik a jóléti állam korábbi szolgáltatásait. A program sikerének egyik szükséges feltétele, hogy ezek a szolgáltatások a piacon hozzáférhetővé váljanak. A bejelentett programok alapján nincs erre garancia.

A fejlett gazdaságok a magas adósság következményeivel küzdenek. Tanulságos a II. világháborút követő időszak, amelyben az eladósodott államok rejtett eszközökkel hárították át a bankokra és a polgárokra az adósság költségeit.

Az ezermilliárdos megszorítócsomagra jelentős részben az egykulcsos adó elhibázott bevezetése miatt van szükség. Enélkül az elkerülhetetlen költségvetési konszolidáció rövidebb, kevésbé fájdalmas és igazságosabb lehetett volna.

Mondják, hogy az alacsonyabb kamatok és a magasabb infláció jótékonyan hatna a növekedésre. Ez a pozitív hatás azonban valószínűleg rövid távú lenne, az infláció viszont tartósan magas maradna.

A bajba került eurózónatagok nem tudják javítani versenyképességüket a valutájuk leértékelésével. Elképzelhető, hogy ehelyett a nominálbéreket kell csökkenteniük. Tanulsággal szolgálhat a balti államok példája.