Politika

Az 1989-es forradalmak garantálták a mozgásszabadságot Közép- és Kelet-Európa népei számára. Most a régió kormányfői megtagadják ezt a szabadságot az Európán kívüliektől. Milyen okokkal magyarázható ez?

Kétrészes esszé Kis János új könyvéről. Az elméleti tisztázás és a liberális párt kudarcának tanulságai támpontokat adhatnak a liberális politikai közösség újraszervezéséhez.

A bevándorlás problémájára csak kollektív, nemzetközi megoldás adható. Egyik nemzetállamtól sem várható el, hogy aránytalan terheket vegyen magára, de mindegyiktől elvárható, hogy kivegye a részét a megoldás költségeiből.

A külső és belső feszültségek ellenére a kormány pozíciója nem rendült meg. Ebben a helyzetben az ellenzéki pártok és civilek új típusú, hosszútávú társulására van szükség.

Az Európai Uniót jelenleg belülről és kívülről is reakciós nacionalizmus fenyegeti, holott egyetlen európai problémát sem könnyebb tagállami szinten megoldani, mint az Unión belül.

Az alábbi esszét két olyan közösségnek ajánlottam, melyeket különösen közel érzek magamhoz. Azt szerettem volna, ha megosztva jelenhetne meg a Beszélő és a Szuverén internetes felületén. Hálás vagyok a két lap szerkesztőinek, amiért ezt lehetővé tették. Az első négy szakasz a Szuverén, a további hét pedig a Beszélő honlapján olvasható.

Az összes nyugati demokrácia liberális demokrácia. Orbán nem a demokrácia másik változatát ajánlja, hanem a nyugati demokráciák helyett a keleti autokráciákat.

A nemzetek feletti demokrácia megteremtésének fontos állomása lehet, hogy az európai pártok programokat mutattak be, elnökjelölteket állítottak, majd megválasztották Junckert. A folyamatot nem csak a kormányfők ellenállása hátráltatja.

A kormány az elmúlt hónapokban, teljesítve ígéretét „folytatja”, amibe 2010-ben belekezdett, ezáltal pedig egy konszolidálhatatlan rendszert épít ki.