Más volt kommunista országok példája azt mutatja, hogy kár reménykedni „Mohácsban”, a térségben tekintélyelvű kormányok és diktatórikus rezsimek sehol sem buktak meg maguktól. Ahol igen, ott egy széles ellenzéki és civil összefogás vezetett csak sikerre. A jogállamiság és a demokrácia helyreállításának szükséges, igaz, nem elégséges feltétele ugyanis az ellenzéki választási győzelem.

Még egyszer az uniós demokráciavédelem kérdéséről. Jan-Werner Müller a Verfassungsblog.de oldalon megjelent cikkének szerkesztett, rövidített verziója.

A héten napvilágot látott ellenzéki megállapodás fő kérdése: sikerül-e elmozdulni egy demokratikusabb politizálás és a reformok irányába, vagy marad a protestszavazatok maximalizálására tett kísérlet? 

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága szerint ellentétes az embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmával az, ha az elítéltnek – függetlenül attól, hogy veszélyes-e a társadalomra – egyáltalán nincs esélye a szabadulásra.

A rendszerkritikus civil mozgalmak legfőbb problémája nem a pártoktól való elzárkózás, hanem az ellenzéki státus elutasítása és az a típusú „rendszerellenzékiség”, amely relativizálja a Fidesszel való szembenállást.

A Kúria minden híreszteléssel ellentétben kimondta, hogy a devizahitel-szerződés semmis.

A biztonság vs. magánszféra konfliktusáról és a helyes egyensúly kialakításáról értelmes vita csak akkor kezdődhet, ha az állam nemzetbiztonsági szempontokat szem előtt tartva ugyan, de lényegesen többet mutatva a lapjaiból igazolja cselekvéseit.

Úgy tűnik a nyár kezdetével nemcsak a színházi évad zárul le, hanem egy teljes színházi terület is lelakatolásra kerül. Sőt, annál sokkal több.

Horn Gyula valódi érdemei ellenére sem lehet a demokratikus baloldal számára követendő példakép.

Nem vagyok büszke arra, ami most Törökországban folyik. Ezelőtt cselekvésképtelennek éreztem magam az országomban, de ma már látom, hogy van értelme a közös fellépésnek, a tiltakozásnak. Beszélgetés Defne Erdur performance-művésszel.