Jog

Az unortodox jelzőt manapság az Orbán-rendszer gazdaságpolitikájának leírására szokás használni, a minősítés a rezsim által büszkén vállalt kategória. A kormánynak azonban nem csak a gazdaságpolitikája unortodox.

Már a jobboldali sajtóban sem tabutéma Orbán távozása. Ezek a gondolatmenetek a parlamentarizmus azon logikájából következnek, amely szerint ha egy kormány politikai kudarcot vall, annak politikai következménye a politikai felelősség vállalása. Parlamentáris hagyományunkban azonban a politikai felelősségvállalásnak nincsen rögzült hagyománya.

Az új alaptörvény hatálybalépése ürügyén benyújtott törvényjavaslat látszólag a kommunizmussal számol le, valójában a demokratikus jogelvekkel és a nemzetközi joggal hadakozik.

Nagy feltűnést keltett a múlt heti Hoffmann-Pokorni vita, egyfelől a kormányzati egység sérülékenységének látványos jeleként, másfelől pedig azért, mert a kormánytöbbség frakciói nem szokták szakpolitikai szempontból is értékelhető hozzászólásokkal kényeztetni a közügyek iránt érdeklődő hallgatóságot. Pikáns, hogy éppen a kormánnyal szemben brillíroznak. Mi történik itt? Csupán egy párton belüli torzsalkodás, vagy azért itt valami többről is lehet szó?

A bírósági ítéletek politikai vita tárgyává válhatnak. Érdemes összevetni az európai emberi jogi bíráskodásról zajló angliai vitát Kövér László megnyilvánulásával, mely szerint Strasbourgban idióták ítélkeznek.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság arra hivatkozással nem fizeti ki a kirendelt védők díját, hogy a költségvetési egyensúly megtartása mindenkinek közös érdeke.

2010 óta a politikai berendezkedés karakteres jellemzője a magán- és a közéleti szabadság csorbítása. Mi változott az előző két évtizedhez képest?

A Magyary-program centralizált, hierarchikus állam képét rajzolja meg. A közigazgatási reform kudarcra van ítélve, mert figyelmen kívül hagyja a modern hatékonysági megoldásokat és a demokratikus elvárásokat.

Elkészült az Alkotmánybíróságról szóló sarkalatos törvény tervezete. Az alaptörvény az a keret, az a kaloda, amelyen belül az alkotmányos jogok védelmezői és a bírák a jövőben mozoghatnak. A keret igen szűkös, kényelmetlen és dohos. A törvénytervezet jól alkalmazkodik környezetéhez. Ebben a zord világban kell tehát majd eligazodnunk és megtalálnunk azokat a zugokat, amelyek a jövőben alkalmasak lehetnek az alapvető jogok védelmére, a csúfosan járt hatalommegosztás utolsó bástyáinak megóvására.

Az angol telefonlehallgatási botrány nyomán kiderült, hogy a válságot részben szabályozási hiányosságok okozzák. Hogyan lehet megőrizni a sajtó autonómiáját és kiszélesíteni a magánszféra védelmét?

"Nem lesz demokrácia Magyarországon az önkormányzás elvére épülő közigazgatás nélkül." Ezzel a ma is fájóan aktuális gondolattal emlékezünk a száz éve született Bibó Istvánra, a magyar állam demokratizálása iránt elkötelezett politikai gondolkodóra.

A gyülekezési törvény nem tiltja az arc elmaszkírozását. A kormányzat ezen próbált változtatni a 2006-os utcai harcokat követően és most, a „bohócforradalom” után. A kérdés az, hogy szabad-e tiltani az arc titkolását.

Magyaristáknak rendőrségi papírjuk van arról, hogy szabadon tüntethetnek a Sziget Fesztivál közepén. Látszólag eszement helyzet, amelyre nincs megoldás. Mivel nem a természeti állapotban élünk, hanem egy államban, a konfliktus kezelhető.

Az új törvény tizennégy felekezetet ismer el egyházként – több mint 300 egyház elveszíti ezt a státuszát. Egy jó kormányzat számára egyformán kedves volna a különböző hitűek vallásgyakorlása és karitatív tevékenysége.

Annak, hogy az uralmon lévő párt szabja meg a választás feltételeit, gazdag magyar hagyománya van. De ne feledjük, ez a hagyomány a demokráciával szemben határozta meg magát.

Az uniós tagság lehetőségekkel és komoly korlátozásokkal jár az állam számára, ezért elkerülhetetlen a megfelelő alkotmányos szabályozás. Az új alaptörvény korszerűtlen felfogást képvisel a regionális és globális együttműködésről.

Az alaptörvény számos változást hozott a kisebbségi jogvédelem terén, rendelkezéseinek hatását azonban csak az elfogadásra váró, többnyire kétharmados támogatottságot igénylő törvények adják majd meg. Az írás az új alkotmányban kifejezett kisebbségpolitikai szemléletváltás fontosabb elemeit mutatja be. Összefoglalva megállapítható, hogy a múltba tekintő ideológiai deklarációk mellett zavaros és a jogvédelem tekintetében leginkább visszalépést jelentő szabályozás született.

Az már eddig is közismert volt, hogy a “nemzeti egység” programját és a nemzetgazdaság talpraállítását célzó “nemzeti munkaterv” jelszavait a gömbösi politikai szótárból kölcsönözte a “fülkeforradalom” kormánya. Ezeket a párhuzamokat gazdagították a közmunka-program nyilvánosságra került részletei, és nem utolsó sorban a kormány sikerként kommunikált külpolitikai próbálkozásai.

Az amszterdami bíróság felmentette a gyűlöletbeszéd vádja alól a szélsőjobboldali párt elnökét, miközben a strasbourgi emberi jogi bíróság jóváhagyta egy gyűlölködő belga politikus megbüntetését. A perlés tévút.

Az új alkotmány a nemzet történelmi alkotmányát helyreállító alaptörvényként jeleníti meg önmagát. Bár e „történelmi alkotmány” az új berendezkedés egyik legfontosabb jogforrása, jelentéséről csak elvont módon szól a preambulum.