Jog

A hazai politikai kultúra szerves részévé vált, hogy politikusok, döntéshozók vita helyett büntetőeljárást indítanak. A törvény túl szigorú, ráadásul az ügyészség is a sértett közszereplők oldalán áll. A Spirk-ügyben a Kúria is ezt tette.

A semmisségi törvény alkotmányossá nyilvánítása azt jelenti, hogy az alkotmánybírák nem érzik kötelességüknek, hogy bölcs jogtudósokként a jogalkotói önkény határait keressék, inkább szolgálják alkalmi szárnysegédekként a kormány politikai céljait.

A közelmúltban Japánban lezajlott felsőházi választások, a miniszterelnök, valamint a kormány alkotmánymódosítási törekvései rávilágítanak a minden alkotmányos demokráciában érvényes elv fontosságára: a parlamenti többség megszerzése nem a korlátlan hatalom gyakorlására nyújt felhatalmazást.

Az Alkotmánybíróság nemzetközi jogot sértő döntésének következménye, hogy a tizennégy évesen prostitúcióra kényszerült nyomorultakat börtönbe lehet majd zárni, ahelyett, hogy segítené őket valaki.

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága szerint ellentétes az embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmával az, ha az elítéltnek – függetlenül attól, hogy veszélyes-e a társadalomra – egyáltalán nincs esélye a szabadulásra.

A Kúria minden híreszteléssel ellentétben kimondta, hogy a devizahitel-szerződés semmis.

Az információszabadság törvényi szabályainak legutóbbi módosítása a politikai közbeszéd szerint az úgynevezett visszaélésszerű adatigénylések visszaszorítására irányult.

A negyedik alaptörvény-módosítás az Alkotmánybíróság két évtized alatt kimunkált, élő alkotmányos gyakorlatát egy szempillantás alatt radírozta ki a jogrendszerből. E momentum óta megkerülhetetlen kérdés, hogy a hatályukat vesztett határozatok milyen szerepet tölthetnek be az alkotmányértelmezést igénylő jogalkalmazásban.

Az Alkotmánybíróságnak mihamarabb döntenie kell arról, miképpen viszonyul az Alaptörvény negyedik módosításában kimondott alkalmazási tilalomhoz. Úgy tűnik, a hangsúlyváltás elkerülhetetlen, de a gyakorlat nem kényszerül visszafordíthatatlan irányváltásra. 

Jól sejti az olvasó, hogy ez a cikk nem Magyarországról szól. A többszakaszos, részvételi elemekben gazdag izlandi alkotmányozási eljárás ért véget. Egyelőre nem lesz új alkotmány.

A lehető legsúlyosabb büntetést szabta ki a Pécsi Törvényszék Bándy Kata megölése ügyében. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés a szó szoros értelmében azt jelenti, hogy csak koporsóban hozzák ki az elítéltet a büntetés-végrehajtási intézetből. A bíróság a vádlott tettét aljas indokból elkövetett emberölésnek és kifosztásnak minősítette, az előbbi elvileg önmagában is megalapozhatja a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést. De mi vezeti a döntéshozót ilyen verdikt meghozatalához?

A Karsai versus Jobbik ügy a magyar szólásszabadság állapotáról nyújt pontos képet. Hamis az a közkeletű állítás, hogy Magyarországon túl szabad a szólás. Nem az – hanem a feje tetejére lett állítva.

Sérti-e a közerkölcsöt, ha a tévétársaság pénzt ad az elítéltnek egy interjúért? És ha ezt a pénzt a sértett kapja? A közerkölcs és a sajtószabadság kapcsolata ma sem egyértelműen tisztázott.

Az ENSZ volt jugoszláv területeken elkövetett, nemzetközi bűncselekményeket vizsgáló törvényszéke az idei télen egymást követően mentett fel horvát, koszovói és szerb katonai vezetőket. Az ügyek nagy társadalmi visszhangot nyertek a délszláv régióban, ehhez képest az ítéleteken több a rés, mint a pajzs.

Az Alaptörvény negyedik módosításában nincsenek meglepetések, az alkotmányozó többség azokat a politikai céljait kívánja szentesíteni, amelyek már korábban ismertek voltak. A változtatás módja és hangneme azonban egy új minőséget jelez, nyíltan tagadja a jogállami hagyományt, és az önkorlátozó hatalom autokratikus felfogását követi.

A kormány újabb, Alkotmánybíróság ellen szőtt terve szerint az AB nem hivatkozhatna az Alaptörvény előtti alkotmány talaján született döntésekre, és csakis az új Alaptörvény szelleme alapján dönthetne. A terv jogilag értelmetlen.

A kormányzat újra alkotmányos indok nélkül korlátozza a civil szervezeteket és a sajtót.

2012. október 16-i ítéletében az Európai Unió Bírósága nem tartotta az Európai Unió jogába ütközőnek, hogy három évvel ezelőtt Szlovákia megtagadta Magyarország köztársasági elnökének belépését az ország területére.

Magyarországon – a kilencvenes évek vitáit követően – konszenzus alakult ki abban a kérdésben, hogy az alkotmány végső értelmezője az Alkotmánybíróság. Arra azonban kevesebb figyelem összpontosult, hogy mi kötelezheti az alkotmány végső őrét.

A választási eljárás szabályai alapvetően befolyásolhatják nemcsak a választás kimenetelét, de az eredmény legitimitását is. A hazai regisztrációs szavazás megítéléséhez tanulságos lehet vitatott külföldi választási szabályok szemügyre vétele. Ilyen az USA egyes tagállamaiban bevezetésre kerülő fényképes igazolvány követelménye.