A Harvard jogi karának dékánja a Brown-ügy nemzetközi hatásairól, köztük közép-európai következményeiről, valamint az iskolai integrációval kapcsolatos újabb jogvitákról és aktuális teendőkről beszél.

Közkeletű vélekedés, hogy – szemben a másik három ágazattal – a nagy forgalmú kiskereskedelmi vállalatokra kivetett válságadó áthárítását megakadályozza a késhegyig menő verseny. Ez a dolog közgazdaságtanának félreértése.

A migrációs szabályokról szóló törvényjavaslat olyan képet fest Magyarországról, mintha veszélyes külföldiek tömegei ólálkodnának az ország határainál. Az új politika sarokkövei: a jogi garanciák csökkentése, a szabadságelvonás kiterjesztése, a jogorvoslat csorbítása.

A szélsőjobboldali Svédországi Demokraták bejutása a törvényhozásba egyelőre nem forgatta fel a politikát. A demokratikus pártok egységesen elzárkóznak a szélsőségesektől, a kisebbségi kormánynak jó kilátása van a stabil kormányzásra.

Kína hatalmas fejlődésen ment keresztül. A világgazdaság motorjának felemelkedése azonban még befejezetlen. Új Nobel-békedíjasának sorsa is azt bizonyítja, hogy hiába erős az ország gazdasága, ha eltiporja az emberi jogokat.

Pocsék üzenete van annak, ha egy állami felügyelet alá került cég nem tesz eleget a bíróság által megállapított fizetési kötelezettségének.

Ugye, ismerik azt a népmesét, amely úgy kezdődik, hogy „Elindult a cigány csávó a Merdzsójával a szociális segélyét felvenni”? Meg azt, amelyik arról szól, hogy a magyar munkanélkülit a rendszerváltáskor kitették a megszűnt munkahelyéről, és azóta sem dolgozik. Meg hogy a gyereke nemhogy nem dolgozik, de az iskolát sem végezte el, és nem is akar dolgozni. Vagy hogy azért nem akar hivatalosan dolgozni, mert úgyis dolgozik feketén.

Az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítése a mérlegelési képesség hiányát mutatja. Ez a beállítódás azonban szétfeszíti a konszolidált jogállam kereteit. Nem lehet egyidejűleg fenntartani a forradalmi dinamikát és az alkotmányos berendezkedést.

A kormány jelentősen csökkentette a magasabb jövedelműeket sújtó adókat, és „kölcsönvett” 14 havi nyugdíjpénztári befizetést. Mit tesznek ilyenkor a racionális szereplők? Elköltik a náluk maradt pénzt, vagy inkább a párnájuk alá helyezik?