A kormányfő káros monstrumnak tartja az alkotmányt és szószólóját, az Alkotmánybíróságot, amelytől igyekszik megszabadulni. A küzdelem eldőlni látszik, de még alakíthatják váratlan fordulatok. 

A Harvard Egyetem jogi karának dékánja néhány hónapja jelentette meg In Brown’s Wake című könyvét, amely a Legfelső Bíróság Brown versus Board of Education ügyben hozott, mérföldkőnek számító döntésének máig ható következményeit vizsgálja. Az ítélet 1954-ben kimondta, hogy alkotmányellenes elkülönítve tanítani a közoktatási intézményekben a fekete és a fehér diákokat és megtagadni a feketéktől az egyenlő oktatási lehetőségeket. 

Az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése az alkotmánybíráskodás végét jelentheti, és előrevetíti, mi várható az új alkotmánytól. Most csak az alkotmányhű konzervatívok vannak abban a helyzetben, hogy korlátozzák a kormányfő törekvéseit.

Akkor alkothatunk demokratikus közösséget, ha nem állítunk olyat, hogy a politikai rivális, amikor csak teheti, „ráront saját nemzetére”. És ha a megvert tüntetőben a jogsértés áldozatát vesszük észre, és nem a fenyegető politikai ellenfelet.

A dél-európai országok válságai és a korábbi keretek felpuhulása miatt át kell alakítani az Európai Unió gazdaságirányítási elveit. Az új mechanizmusnak átláthatónak és hitelesnek kell lennie.

Az Európai Unió ellentmondásos döntést hozott arról, hogyan számítja be a tagállamok nyugdíjreformjainak költségeit az államadósság és a költségvetés elszámolásába. Ez nem véletlen hiba, hanem az intézményrendszer felépítéséből következik.

Egyre több európai állam tiltja az egész testet eltakaró burka és a szemet szabadon hagyó, de az arcot elfedő nikáb viseletét a közterületeken. A szabályok nem a divatot, hanem az önrendelkezést és a vallás kinyilvánítását korlátozzák.