Társadalom

Az amerikai Legfelső Bíróság tárgyalójában folyik a melegházasságról szóló vita. Az ülés szünetében a Szuverén fültanúja volt két megfigyelő – Előd és Ronald – érdekes beszélgetésének.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a felsőoktatásnak nem sikerült a kormányzattal szemben megvédenie érdekeit. Kérdés: miért, és mi következik ebből?

Teher alatt nő a pálma, rossz időkben is születnek jó művek, szokták mondani. Ez igaz, csak kevesebb. Meg ez egyébként is sovány vigasz. Számos olyan művészt ismerünk, akiket az utókor jelentősnek tart amiatt, mert kíméletlenül jól ítélték meg és reagáltak saját korukra, csak éppen nem élték túl azt a kort és környezetet – átvitt és szó szerinti értelemben egyaránt.

Február 14.-én reggel Londonban meghalt Ronald Dworkin, jogász és filozófus. Kézenfekvő volna azzal a fordulattal élni, hogy a 20. századi liberális jog- és politikai filozófia legnagyobb alakjai közé tartozott. Kézenfekvő volna, de nem egészen pontos. Pontosabb az a jellemzés, hogy az ő írásai definiálják – egy-két másik szerzőével együtt – a kortárs liberális politikaelméletet.

A kormány egyre inkább igyekszik margóra szorítani civil ellenzékét, mondván, őket senki sem választotta. Kérdés: nem érti vagy nem ismeri el a demokrácia alapelveit?

A képzés megkezdése előtti feltételezett társadalmi elvárások és a képzés befejezésekor megtapasztalt valós társadalmi igények közötti rések áthidalására a legnagyobb esély akkor kínálkozik, ha az egyetem autonóm módon szerveződik.

A decemberi diáktüntetések nem csupán láthatóvá tették a felelőtlen kormányzást, egyúttal a demokráciára vonatkozó élmények forrásaként is szolgáltak. Kérdés: hogyan tovább?

Izgalmas idők állnak előttünk. Nemcsak a múlt érdekvezérelt elhallgatásaival és szőnyeg alá söpört, a ma nyomorához vezető bűneivel, hibáival kell tudni szembesülni – hanem a jövő nehezen kiszámítható és komoly kihívásokat tartogató várható fejleményeivel is.

Egy alkotmányos csel után ismét helyzetbe hozták az ultrákat. Bővül a szektoruk, nagypályások lesznek. Kell egy csapat, a lelátók viszont kongnak az ürességtől.

A kormányzás a „demokratikus illúzió” semmibevételével új szakaszba lépett. A tét immár a hatalmi harcok szimbolikus terének felszámolása, vagyis a tényleges erőszak kockáztatása.

Az Együtt 2014 nagy igényekkel lépett a porondra. Kérdés: ezek miként valósíthatók meg?

A turul folyamatosan visszatérő madarunk, egyaránt megél a városban és vidéken is.

Egy meglepő és merész idézet miatt döntöttem úgy, hogy segítségül hívom legkedvesebb XVIII. századi filozófusomat, Condorcet-t, hogy a politikai felelősség – és ezen belül a jövő nemzedék iránti felelősség – fogalmának kialakulását illusztráljam.

A családon belüli erőszakkal kapcsolatos Btk.-módosítás körül fellángolt vitákat a Fidesz álláspontjától függetlenül folytatni kell. Csakis ettől várható tényleges előrelépés az ügyben.

A 20. század értelmezése és az ezen alapuló nemzeti identitás a Fidesz szavazóbázisának alapja. Felmutatható-e ezek ellenzéki alternatívája?

„A” történelem vagy „csak egyike” a történelmeknek. Egyetlen történelem létezik, vagy mindenki összeállíthatja a maga történelmét a saját szemszögéből vagy máséból? És kinek a történelme is egyáltalán?

Egy olyan demokratikus közösségben, amely a szabad és nyílt vitából építkezik, a történészek felelőssége megőrizni a történelem értelmezéséről folytatott vitát a források közelségében. De a történészek azért is felelősek, hogy ez a vita sikeres legyen.

2012. augusztus 17-én a moszkvai bíróság két év börtönre ítélte a Pussy Riot orosz punkegyüttes mindhárom tagját. Az ügynek az egész világon nagy figyelmet szentelnek.

Női és férfi nemi szervek a politikai megnyilvánulásokban. Művészeten innen és azon túl. Néhány megjegyzés a Pussy Riot jelenséggel kapcsolatban.

Három év börtönbüntetést kért az orosz államügyészség a Pussy Riot nevű orosz női punkegyüttes három tagjára, akik két héttel a márciusi elnökválasztás előtt a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban maszkban, gitárokkal "imádkoztak" a Szűzanyához, hogy űzze el Vlagyimir Putyint, az azóta megválasztott államfőt.