Társadalom

A lengyelországi választások eredményeként a jobboldali szélsőségesek messzire kerültek a kormányzástól, de még távolabb van ettől a demokratikus baloldal.

A népességfogyás megállítása több éve napirenden van, a mostani kormány számára pedig különösen fontos. A kínált megoldások viszont korlátozzák a döntési szabadságot, és nem hatékonyak.

A drogstratégia tervezete a hazai drogpolitika történetében példátlaul kemény és egységes kritikát kapott a szakmai szervezetektől. Az új drogpolitikai irányzat zéró toleranciát érdemel.

Miközben a kormány az állampolgárok bizalmára és az abból táplálkozó fogyasztásnövekedésre alapozza gazdaságpolitikáját, intézkedéseivel éppen ezek ellen hat.

A pápa németországi látogatása igazolta, hogy az egyház nehezen képes megbirkózni a modern társadalmi problémákkal. Nem egyházi belügyről, hanem a kritikai közélet ügyéről van szó.

Washington ma a végletekig polarizált és diszfunkcionális politika szinonimája. Sokak szerint ennek oka a politikusok és a pénzvilág összefonódásában keresendő. Mi tehetné tökéletesebbé az uniót?

Milyen az a falu, ahol a cigány–magyar különbségtétel nem formál a „magyarból” és a „cigányból” két egymásnak feszülő vagy alá-fölé rendeltségben élő egységet? Kis magyar szociográfiai riport.

A Szuverén szeptember 13-án lett egyéves. E szerény évforduló alkalmából, egy rövid életű, de annál jelentősebb szellemi közösség, a Szép Szó folyóirat történetét idézzük fel Fejtő Ferenc visszaemlékezéseinek a segítségével.

Az őszi lengyelországi választásokon a jobbközép kormánypárt győzelme várható. A politikai viszonyokat a sikeres gazdaságpolitika stabilizálta.

A nyilvánosságra került dokumentumok szétfeszítik a sajtó műfaji kereteit. Értelmezésük újszerű kihívásokat és lehetőségeket rejt magában. Szokatlan perspektívából láthatjuk önmagunkat.

Még meg sem kezdődött igazából az egyesek szerint régóta halogatott vita alkotmányos gondolkodásunkról, máris úgy tűnik, valójában el se kellene indulnia. Nem vitára, győzelemre van szükség, halljuk mindenfelől. S hogy csak az a kérdés, melyik a helyes útja a megalkuvás nélkül elutasított alkotmány „korrekciójának”. A „legitim”, de valamelyest alkotmánysértő népszavazás? A „pragmatikus” megállapodás? A „technikai” koalíció? Netán minden pozíció újratárgyalása elölről? Akik győzni akarnak, csak az első adandó alkalomra várnak, hogy a rosszat jóra cseréljék. Ha harc, hadd legyen harc, ha nem 2014-ben, hát később. Minden, ami azután van – a béke.

A Fidesz médiapolitikájának lényege a térfoglalás, minden irányban és bármilyen módszerrel. A médiahatóság és a közmédia megszállása, a Médiatanács eddigi pályáztatási gyakorlata, a Fidesz-közeli cégek médiapiaci nyomulása, a reklámpiac finomhangolása, a behódolni nem akaró médiamunkások bizonytalanságban tartása leplezetlenül a Fideszt támogató hangok egyeduralmát alapozza meg. Ez a médiapolitika, amely nyilvánvalóan csak ágazati lenyomata a Fidesz hatalomtechnikájának és demokráciafelfogásának, nem hullott terméketlen talajra a magyar nyilvánosságban. Mindezek ellenére töretlenül optimista vagyok.

A rendőrség zaklató és diszkriminatív igazoltatási gyakorlata növeli a kisebbségek és a hatóságok közötti feszültséget. A londoni, a párizsi és a budapesti felmérések hasonló rendőri attitűdöt jeleznek.

A norvégiai tömeggyilkosság és az angliai fosztogatások látszólag egymástól független események, ám valójában mindkettő a késő modernitás patológiájaként értelmezhető.

A Fidesz demokratikus politikai riválisai próbálják megfogalmazni identitásukat. Lehetséges-e józan és gyakorlatias politikai kínálatot nyújtani előzetes értékelköteleződés nélkül?

A hatalmas népességű, ma még szegény fejlődő országok gyorsabb gyarapodása alapvetően örvendetes tény, és nem jelenti a nyugati modellek végét. A diktatórikus Kína globális politikai térnyerése ugyanakkor aggasztó lehet.

Mielőtt kifejteném a véleményemet a kultúrafinanszírozás bizonyos jelenségeivel kapcsolatban, egy alapvetést kívánok tenni. A kultúra nem pusztán a művészek és művészeti termékek összességét jelenti, hanem a társadalom egészének szellemi kapacitását, műveltségi fokát, viselkedési mintáit, ízlését stb. Ennek fényében a kormány, mint a társadalom többségét képviselő politikusok által kijelölt operatív szerv, kultúrához való viszonya tükrözi a társadalom meghatározó részének kultúrához fűződő elvárásait: kulturális igényeit. Amennyiben ez nem valósul meg, a társadalom többsége majd nyíltan jelzi ellenérzéseit a kormány kultúrpolitikájával szemben.

Az emberiség egyik részét, amelynek nem jutott tulajdon, se igazi munka, oda kellene ajándékozni a másiknak.

Az EU-elnökség egyik tanulsága, hogy a kormányfő összeegyeztethetetlen szerepeket játszik párhuzamosan. Ezzel ellehetetleníti a párbeszédet. A kommunikáció feltétele ugyanis, hogy a kimondott szó komolyan vehető.

Titokzatos a készülő új rehabilitációs támogatási rendszer. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium eddig nyilvánosságra hozott tervei szűkszavúak, és többnyire csak a siralmas foglalkoztatási helyzetről közölnek adatokat. A tervek többsége két helyen említi a megváltozott munkaképességű embereket: egyszer mint hátrányos helyzetű csoportot, akik közül kevesen dolgoznak, és egyszer mint a túl nagyra nőtt jóléti ellátórendszer ügyfeleit, akiknek felülvizsgálatra szorul a rászorultságuk.